Nemsokára kapható lesz a könyvesboltokban a Szülőföld Kiadó gondozásában megjelenő legújabb regényem, a Mielőtt kiapad. Ezúttal is izgalmas történettel jelentkezem, a főszereplő, Linda a maga módján igyekszik kiigazodni az őt körülvevő világban, ám akaratlanul is olyan dolgokba keveredik, melyekről álmában sem gondolta volna, hogy megtörténhetnek.

Nem lerágott csont, sőt, a java még csak ezután következik.

Élhetünk-e úgy a klímakatasztrófa árnyékában, mintha mi sem történne? Akkor is a mindennapi gondjaink kötik le gondolatainkat, amikor nyilvánvaló, hogy a romlás virága már kibontotta szirmait? Linda nem akar mást, csak boldog lenni, dolgozni, szeretni, élvezni az élet apróbb és nagyobb örömeit. Vállalja a harcot, akkor is, ha a közvetlen környezetével kell megküzdenie, ha közben megbotlik, ha kételyek gyötrik. Rendíthetetlen optimizmusa segíti át a nehézségeken, jóllehet ő maga is tisztában van azzal, hogy már semmi sem a régi.

Szerelmek, csalódások, apróbb örömök, bánatok jellemzik a Mielőtt kiapad szereplőinek életét, miközben a háttérben fokozatosan felsejlik a klímakatasztrófához közeli állapot. A Balaton és a Velencei-tó vízszintje jócskán csökkent, a műanyagokat felszámolták, a kormányok számos intézkedést tettek a környezet védelmében, a szélsőséges időjárás azonban megmaradt. Linda hosszú hétvégére indul a barátaival, míg szerelme, Rudi, egy félreértés miatt nem tart velük. A vízpart, az áprilisi hőség, majd egy hirtelen jött vihar teljesen megzavarja a nő fejét, olyasmit csinál, amit később nagyon megbán. Helyzetét nehezíti zsarnoki természetű anyja, aki nemcsak a lánya, hanem mások életét is megkeseríti, szinte elkerülhetetlen a végzete. A regényben felbukkan Jackson Pollock huszadik századi amerikai absztrakt expresszionista festő, szoros szálakkal kapcsolódva a jelenhez. Az alternatív jelenben játszódó történet bár technikailag kissé előbbre jár, mégis kísértetiesen mai.

Részlet a könyvből:.

Óriási morajra rezzenek össze, hirtelen befelhősödött az ég, villámok sziporkáznak mindenfelé, tombol a szél, már viszi is a szalmakalapomat. Erhard kötelességtudóan utánaszalad, a víz szélénél éri utol, az utolsó pillanatban kapja el. Diadalmasan felém indul, már szakad is az eső, a szél vadul őrjöng, magával sodor mindent, amit ér, törülközőket, újságokat, papírpoharakat. Az eddig vidáman sütkérező emberek most pánikszerűen kapkodják össze a holmijukat, és rohannak a szálloda felé. Már azalatt bőrig ázunk, amíg a hotel bejáratához érkezünk. Annyira besötétedett, hogy az orrunkig sem látunk. A félhomályban tapogatózva botorkálunk a liftek felé, Erhard megbotlik valamiben, ha nem kapom el, talán el is esik. Olyan sokan várakoznak a felvonók előtt, pedig szemmel láthatóan nem működnek, ezért aztán úgy döntünk, gyalog megyünk.

Bemutató:

2019. december 5. 17.00

Szombathely, Berzsenyi Dániel Könyvtár