Akárcsak régen, most is itt a tavasz, hóvirág, tőzike megmutatja szirmát, nárcisz és ibolya illatukat ontják, mégis úgy érzed, ez már nem ugyanaz.   Akárcsak régen, most is zöldül a táj, pattanásra kész rügyek vesznek körül, lelked e pompának őszintén örül, mégis úgy érzed, valami belül most…

Körülölel a sűrű este, megkínzott teste rád borul, súlyától megtörve ballag céltalan árnyékát vesztett fák között, s te követed lassan, szótlanul.   Iszapló homályban megbújik a távoli s vágyott otthon, már nem tudod merre van, csak űzötten bolyongsz tovább, keresztül reményen,…