Rozán Eszter legújabb regénye, az Amikor megrengett az ég – Szerelem a pusztítás árnyékában, egy megrázó történelmi regény, amely a második világháború egyik kevéssé ismert eseményére, Szombathely bombázására helyezi a fókuszt. A regény nem csupán történelmi dokumentáció, hanem egy mély emberi dráma is, amely a szerelem, a veszteség és a háború súlyos következményeit tárja az olvasók elé. A szerző érzékletes leírásai és alapos történelmi kutatásai révén az olvasó egy letűnt korszak világába csöppen, ahol a háború mindent felforgat, és az emberi kapcsolatok is új próbák elé kerülnek.

A regény 1946 kora őszén kezdődik, amikor Juhossy Dezsőné Téglás Katalin unokájával, Gyurkával a temetőbe látogat férje sírjához. Ez az esemény indítja el a visszaemlékezések sorát, amelyeken keresztül az olvasó megismerheti az 1905 és 1946 közötti időszak történéseit. Katalin múltjának felidézése során Szombathely városának virágzó időszakába is bepillantást nyerhetünk, ahol a békés életet egyre inkább felváltja a háborús fenyegetés. Az események csúcspontját a város bombázása adja, amely a szereplők életét végérvényesen megváltoztatja.

A könyv egyik központi témája a szerelem és a háború összefonódása. A történetben Katalin és férje kapcsolata egyfajta metaforája annak, hogyan befolyásolja a történelem a személyes sorsokat. A háború nem csupán fizikai pusztítást hoz, hanem érzelmi és erkölcsi dilemmák elé is állítja a szereplőket. Rozán Eszter rendkívül érzékletesen ábrázolja, hogyan változik meg a város lakóinak élete a bombázás után, milyen veszteségekkel és újrakezdésekkel kell szembenézniük.

A kötet egyik legnagyobb erőssége a történelmi hitelesség és a helyszínek részletes bemutatása. A szerző alapos kutatómunkája révén a korszak eseményei hitelesen jelennek meg a regény lapjain. Szombathely városa nem csupán háttérként szolgál, hanem szinte önálló szereplővé válik a történetben. Az olvasó végigkövetheti, hogyan alakult a város élete a békés időktől a háború pusztításáig, majd a háború utáni újjáépítésig.

A bombázás ábrázolása különösen megrázó és részletgazdag. A szerző nem csupán az események krónikáját adja, hanem bemutatja azokat a személyes tragédiákat is, amelyeket a bombázás okozott. A regény nemcsak a halálesetekről és a rombolásról szól, hanem arról is, hogyan próbálnak az emberek talpra állni egy ilyen katasztrófa után.

Rozán Eszter prózája érzelmekkel teli és érzékletes. A szerző különösen nagy hangsúlyt fektet a karakterek belső világának bemutatására, így az olvasó nemcsak kívülről szemléli az eseményeket, hanem szinte együtt érez a szereplőkkel. Az elbeszélés módja lineáris és visszaemlékezésekkel tarkított, amely segít az olvasónak megérteni a múlt és a jelen közötti kapcsolatokat.

A kötet bemutatójára 2025. március 4-én, Szombathely bombázásának 80. évfordulóján került sor, ami még inkább kiemelte a történet történelmi jelentőségét. Az eseményen elhangzottak megerősítették, hogy a könyv nem csupán egy irodalmi alkotás, hanem egyfajta emlékmű is azok számára, akik átélték a bombázás borzalmait. A bemutatón köszöntőt mondott Horváth Soma Szombathely Megyei Jogú Város alpolgármestere és Farkas Csaba, a Szülőföld Könyvkiadó vezetője. A kötetet Feiszt György történész, levéltáros ismertette. Közreműködött: Bujtás Ervin, Györkéné Mölcs Mária, Horváth György, Kelemen Zoltán, Kergyikné Léránt Erika, Rozán Eszter, Tóth Ernő Az Amikor megrengett az ég egy rendkívül erős történelmi regény, amely nemcsak a második világháború pusztítását mutatja be, hanem az emberi sorsok alakulását is ebben a nehéz időszakban.

Rozán Eszter műve mélyen megérinti az olvasót, és egy olyan korszakot elevenít meg, amelyről kevesebb szó esik a szépirodalomban. A könyv kiválóan ötvözi a történelmi hitelességet a személyes drámával, így nemcsak a történelem iránt érdeklődőknek ajánlott, hanem mindenkinek, aki egy lebilincselő és érzelmekkel teli olvasmányra vágyik.

Fotó: Tátrainé Irénke

Büki László fotója

2025. március 4-én 17.00 órai kezdettel kerül sor Rozán Eszter legújabb, a Szülőföld Kiadónál megjelent könyvének, az Amikor megrengett az ég - Szerelem a pusztítás árnyékában című regényényének bemutatójára Szombathelyen, a Berzsenyi Dániel Könyvtárban.

1945. március 4-én érte Szombathelyt a 2. világháború alatt a legsúlyosabb bombatámadás . A 20-25 percig tartó légitámadás során 118 B-24-es bombázó, öt hullámban összesen 259,6 tonna bombát dobott a városra. Szombathely 4471 lakóházából 3575 sérült meg, ebből 1028 súlyosan megrongálódott. A március 4-i bombázásnak 303, a Szombathelyt ért bombázásoknak összesen 423 halálos polgári áldozata volt.

Rozán Eszter: Amikor megrengett az ég - Szerelem a pusztítás árnyékábancímű regénye a város légitámadásának 80. évfordulója alkalmából készült. A történet 1946 kora őszén kezdődik. Juhossy Dezsőné Téglás Katalin a temetőbe igyekszik az unokájával, Gyurkával. A férje sírjánál az asszonyban felidéződnek a régi emlékek, a huszadik század eleji boldog békeidők, amikor Szombathely a virágkorát élte. Az asszony számára nemcsak azért fontos ez az időszak, mert ekkor ismerkedett meg a férjével, hanem azért is, mert a 20. század eleji város éles kontrasztban áll a 2. világháború okozta pusztulással és veszteséggel. Katalin szívesen idézi vissza az ifjúságát az unokájának, Szombathely gazdag fürdőéletét a népfürdővel, a Divald-féle uszodával, a Geist-féle gőzfürdővel. A regényben megelevenedik előttünk a Jégpince, a korabeli színház, a villamos, az omnibusz. a Szent István Park, az arborétum, a város szórakozóhelyei.

Megjelenik a történetben Éhen Gyula, Márkus Emília, Bánó István erdőmérnök, az arborétum vezetője.

A huszadik század elejétől 1946-ig eltelt időszak nemcsak világviszonylatban és országosan bizonyult mozgalmasnak, és bővelkedett megrázó eseményekben, hanem a város életében is. Az első világháború, a Tanácsköztársaság, a Károly-féle gyermeküdültetési akció, melyben József Attila is részt vett, Károly király visszatérési kísérlete, ido világkonferencia, a második világháború, a történelmi események Szombathelyt sem kerülték el. A városban járt 1919-ben Kun Béla, 1946-ban Rákosi Mátyás, Molnár József Mikes püspök komornyikja pedig részt vett a püspök megszöktetésében. Juhossy Dezsőné Téglás Katalint a szombathelyi eseményekhez személyes tapasztatok, emlékek fűzik.

Amikor ifjúságuk megtörhetetlenségének és a jövőbe vetett hitük tudatában Katalin és Dezső összeismerkednek, még egyikük sem sejti, milyen vérzivataros évek várnak rájuk. Katalin tehát a temetőben mesélni kezd Gyurkának, elbeszéléseiben nemcsak Szombathely városának közelmúltbeli történelme tárul elénk, hanem Katalin és Dezső két világháborún átívelő szerelmi története is, melyet nem kíméltek a történelem viharai.

Részlet a regényből:

"Nagyapád iszonyatosan rettegett, hogy bombatalálat éri a házunkat, és a romok maguk alá temetnek minket. Félelme csak fokozódott, ahogy a bombák szörnyű hangok kíséretében becsapódtak a közelünkben. Ült a nemrégen összeeszkábált padon, reszketett, arcáról csorgott a veríték.

Egyszer csak felállt.

- Kimegyek az utcára. Ott legalább nem dőlhet rám a ház.

Én is felálltam, nagyapád elé léptem, hogy ne tudjon elmenni.

- Maradj itt, Dezső, a pincében sokkal biztonságosabb, mint az utcán!

Nagyapád a fejét rázta.

- Egyáltalán nem biztonságos itt. Az előbb is kivitte az ablakot a légnyomás, nézd meg, mindent üvegszilánk borít! Ha Piroska és Józsika nem ülnek odébb, akkor most… Nem, még kimondani sem akarom… Itt egyáltalán nem vagyunk biztonságban. Ez még csak nem is légópince, hanem a házunk pincéje.

- Nem az ablaknál ülsz, Dezső. Itt hátul megvéd ez a fal, nézd, milyen vastag, nem érhet semmi baj. Ha véget ér a légiriadó, akkor majd keresek üvegest, de addig is beragasztjuk majd keménypapírral, mert nem vagyok benne biztos, hogy olyan könnyen találok valakit, aki meg tudja csinálni, üveget meg pláne nem lehet beszerezni.

Nagyapád felnevetett.

- Papírral akarsz védekezni a bombák ellen? Nem hiszem, hogy működne.

Látszott nagyapádon, mennyire fél, szinte nem is volt magánál, a beszéde furcsán elmosódottá vált.

- Gyere velem te is, Kata!

- Tudod, hogy nem mehetek, én vagyok a légóparancsnok.

Nem ellenkeztem tovább, hagytam, hogy Dezső elmenjen. Azóta is mardos a lelkiismeret, amiért nem marasztaltam határozottabban. Nagyapád fél kézzel is hihetetlen gyorsan feltépte az ajtót, valószínűleg a pánik sokszorozta meg az erejét, és eltűnt a szemünk elől."

Rozán Eszter: Amikor megrengett az ég - Szerelem a pusztítás árnyékában

Szülőföld Kiadó, 2025.

Bemutató:

2025. március 4-e 17.00 óra

Berzsenyi Dániel Könyvtár

Szombathely, Dr. Antall József tér 1.

Köszöntőt mond: Horváth Soma, Szombathely Megyei Jogú Város alpolgármestere és Farkas Csaba, a Szülőföld Könyvkiadó vezetője

A kötetet bemutatja: Feiszt György történész, levéltáros

Közreműködik: Bujtás Ervin, Györkéné Mölcs Mária, Horváth György, Kelemen Zoltán, Kergyikné Léránt Erika, Rozán Eszter, Tóth Ernő 

Az eddigi évekhez hasonlóan az idén is Brüsszelben került sor az EULAR PARE (Reumatológiai Betegséggel Élők Nemzeti Szervezeteinek Európai Szövetsége) konferenciájára, melynek középpontjában az EULAR új kiáltványa, illetve a Patient Research Partners (PRP) program, vagyis a „betegek partnerként való részvétele a kutatásban” állt. Hazánkat Rozán Eszter, a Magyar Reumabetegek Egyesületének elnöke, és Dr. Ortutay Judit, az egyesület titkára képviselte.

November 28-30-a között rendezték meg az idei évben az EULAR PARE konferenciát Brüsszelben, a programok azonban jóval előbb elkezdődtek, a szervezet új önkénteseinek facilitátor tréninget tartottak, az IPARE találkozóra is a hivatalos megnyitó előtt került sor. A facilitátor olyan személy, aki segíti a csoportok, közösségek, egyesületek és egyéb szervezetek munkáját. Közreműködik a közösség célkitűzéseinek megtervezésében, a feladatok meghatározásában és végrehajtásában, hogy ezzel segítse a szervezet hatékonyabb működését. A facilitátor támogatja a közös gondolkodást a különböző szempontok figyelembevételével, lehetőséget biztosít az egyéni vélemények megnyilvánulására, motorként és inspiráló erőként vesz részt a kölcsönös konszenzus kialakításában. A foglalkozásokon a résztvevők az elméleti ismereteket rögtön ki is próbálhatták a gyakorlatban szituációs feladatokon keresztül.

Az IPARE az International PARE Working Group rövidítése, vagyis nemzetközi munkacsoportot jelöl. Az EULAR tevékenysége a tengeren túlra is átnyúlik, a konferencián is megjelentek betegszervezeti képviselők Dél-Afrikából, Panamából, Chiléből, Indiából, Izraelből. A reumatológiai betegséggel élők nemcsak Európában, hanem az egész világon hasonló problémákkal küzdenek, mint például a reumatológiai betegségek késői felfedezése és diagnosztizálása, hiány reumatológusokból és egészségügyi szakemberekből, nehézségek a gyógyszerekhez és kezelésekhez való hozzáférésben, a betegek nem kielégítő részvétele a kutatásban és a betegségüket érintő törvényhozásban.

Ennek érdekében született meg az EULAR 2024-2029-es új Európai Kiáltványa (manifesztuma), mely a döntéshozók és az európai nyilvánosság figyelmét szeretné felhívni a reumatológiai betegségekre. A konferencia első részében ezt az új kiáltványt jártuk körül, hogyan tudják a reumatológiai betegséggel élők képviselni az érdekeiket európai szinten.

A betegek partnerként való bevonása a kutatásba azt jelenti, hogy a reumatológiai betegséggel élők aktívan részt vesznek a kutatói munkában, és egyenlő partnerként működnek együtt a kutatókkal. A kutatói partner tehát olyan reumatológiai betegséggel élő személy, aki kezdettől fogva részt vesz a tudományos kutatásokban, közreműködik a kérdőívek megszerkesztésében és értékelésében, mely a saját tapasztalati tudásukon és szakértelmükön alapul. A nem hivatalos segítők is értékes észrevételekkel tudnak hozzájárulni a kutatáshoz, a betegek tapasztalatainak kiegészítéseként. A betegpartnerek értékes és releváns információkkal tudják támogatni a kutatásokat bármelyik fázisban, az aktív részvételük előnyös mind a betegek, mind a kutatók és mind a betegpartnerek számára. Az együttműködés lényege a nyitott, átlátható kommunikáció, a bizalom, az elfogadás és az arra való törekvés, hogy egyenlő mértékben tanulhatnak egymástól a kutatók és a betegek, úgy, hogy a betegek egyenrangú partnerként vesznek részt a kommunikációban.

Az EULAR ajánlásokat dolgozott ki, hogy elősegítse a kutatók és betegek egyenrangú partnerségét. Ezek az ajánlások a következők: 

1. A betegpartnerek bevonása a kutatás minden típusába, beleértve az alapkutatásokat, a transzlációs- és klinikai kutatásokat.

2. A betegpartnerek kezdetektől való részvétele a kutatási projektben minden fázison keresztül.

3. Legalább két betegpartner bevonása minden egyes projektbe.

4. A betegpartnerek toborzása a világosan letisztázott és megértésen alapuló dokumentumokon nyugszik, melyek tartalmazzák a közös szerepeket, felelősségeket, és célokat.

5. A kutatói csapatnak támogató környezetet kell biztosítani a betegpartnerek számára.

6. Egy erre kijelölt koordinátor közvetít a kutatók és a betegpartnerek között.

7. A kutatók tréningekkel segítik az együttműködést a betegpartnerekkel.

8. A kutatók és a betegpartnerek rendszeresen értékelik a közös munkájukat, és a lehetőségeken belül kiigazítják, ha szükséges.

9. A kutatók elismerik a betegpartnerek munkáját, társszerzőséget is biztosítva, ha lehetséges.

10. A betegpartnerek anyagi támogatása megfontolás tárgyát képezi.

Egyesületünk idén is részt vett a Best practice fair (A legsikerültebb tevékenységek kiállítása) programon. Digitális poszterünk címe „How art can make the life of people with RMDs easier” volt, vagyis Hogyan segíti a művészetterápia a reumatológiai betegséggel élők életét. Projektünket a nagy plénum előtt is bemutattuk, a szünetekben rengeteg kérdést, pozitív visszajelzést kaptunk a művészetterápiával kapcsolatban.

A konferencia kiváló alkalom arra, hogy megosszuk egymással tapasztalatainkat, régi ismerősökkel találkozzunk, új embereket ismerjük meg, és a szélesebb kitekintés által hatékonyabban tudjunk részt venni a saját egyesületünk életében.

Fotó: Büki László (A Hullám sodorta álmok című könyv bemutatója Kelemen Zoltánnal, Berzsenyi Dániel Könyvtár)

El sem hiszem, hogy itt vagyok Bécsben. Nem értem, hogyan tudott Pusztafay Kázmér rávenni arra, hogy eljöjjek a klinikájára. Azt akarja bemesélni nekem, hogy beteg vagyok, anorexiás, és segítségre van szükségem. Igaz, hogy mostanában kevesebbet eszem, de ezt tudatosan teszem, sőt, büszke vagyok rá, hogy nem falok nyakra-főre, hanem megállom, hogy kihagyjam az étkezéseket. Szerinte az anorexia tipikus tüneteit mutatom, mint például a drasztikus fogyás, kóros soványság zörgő csontokkal, kimerültség, álmatlanság, szédülés, fizikai gyengeség, kékes elszíneződés az ujjakon, száraz, sárgás bőr, fázékonyság, alacsony vérnyomás, kiszáradás.

Honnét veszi, hogy ez lennék én?

Bárhogy is nézem magam a tükörben, nem látom, hogy kórosan sovány lennék, sőt, szerintem még bőven lenne mit leadnom. Kázmér erre azt mondja, hogy ez a megváltozott testkép miatt van, mert nem látom reálisan önmagam, azt képzelem, hogy kövér vagyok, pedig a valóságban kiállnak a csontjaim. Utánaolvastam a neten, az anorexiára valóban jellemző a testképzavar, de nem nálam. Csak meg tudom állapítani, hogy nézek ki. Még nem értem el a tökéletes testalkatot, viszont a legjobb úton haladok felé.

Nézzük a többi tünetet. Kimerültséget valóban érzek időnként, oké, mostanában egyre gyakrabban, ez attól van, hogy sokat sportolok. Számolom, hogy mennyi kalóriát adok le naponta, többnek kell lennie, mint amit magamhoz veszek.

Álmatlanság. Ennek szerintem a kánikula az oka, a nagy melegben nem tud az éjszakai nyugalomhoz szükséges hőfokra lehűlni a testünk.

Szédülés. Szerencsére a szédülés nem állandó, bár időnként előjön. De hát csak ismételni tudom magam, ki ne szédülne ebben az irdatlan hőségben? Még a szomszéd Rafi kutyája is lógó nyelvvel nyúlik el a kövön, és eszében sincs megmoccanni.

Fizikai gyengeség. A válaszom, az időjárás az oka.

Kékes elszíneződés az ujjakon. Ez aztán abszolút nem jellemző rám. Akárhogyan is nézem, az én ujjaim nem kékek. Az elszíneződés az oxigénhiány miatt jön létre, hát az én szervezetemben van megfelelő mennyiségű oxigén.

A bőröm sem sárgás vagy száraz, s hogy néha miért fázom mégis a kánikula ellenére? Ennek is megvan a fiziológiai magyarázata, az izzadás után lehűl a test, összehúzódnak az erek, ez borzongást vált ki.

Fotó: Büki László

Mikor mindezeket elmagyaráztam Kázmérnak, az volt a válasza, hogy ez is az anorexia jellemzője, hogy nem ismerem el a tüneteket, mindenre találok magyarázatot. Az az érvem sem hatja meg, hogy az anorexia a fiatalok betegsége, eseteket sorolt fel, amikor jóval ötvenen túl jelentkezett a betegség. Kázmér kifejtette, a két legveszélyeztetettebb életkor a kamaszkor és a változókor. Mindkét esetben jelentős változásokon megy át a testünk, és ha valaki ezt nem bírja elviselni, akkor könnyen a nem-evésbe menekül, míg mások inkább túleszik magukat, egyik megoldás sem jó, csupán kényszercselekvés. A megoldás önmagunk és az életkorunk elfogadása, és kiaknázni a lehetőségeinket az adott szituációból. Tud ám szép dolgokat mondani ez a Kázmér, csak győzze az ember hallgatni. Csak egy beszédesebb ember van itt nála, Gizi nővér, aki ha szót kap, akkor megállíthatatlan. Annak ellenére, hogy nem értek egyet Kázmérral, hagytam, hogy rábeszéljen erre a kezelésre, már csak azért is, mert baráti alapon jócskán engedett az árból, a második férjemre, Aladárra való tekintettel.

Fotó: Büki László

Rozán Eszter: Egyél, ha bánt az élet! (Szülőföld Könyvkiadó)

Könyvbemutató:

2024. december. 9. 17.00

Berzsenyi Dániel Könyvtár (Szombathely, Dr. Antall József tér 1.)

Az est folyamán elhangzik:

Rozán Eszter: A csoki a végzetem (hangjáték)

szereplők: Gombos Katalin, Horváth Zoltán, Kelemen Zoltán, Rozán Eszter, Valiczkó Éva

Rozán Eszter: A csoki mindig közbeszól

Előadók: Györkéné Mölcs Mária, Horváth György, Kergyikné Léránt Erika, Rozán Eszter

A szerzővel beszélget: Horváth Zoltán

Hamarosan napvilágot lát a Szülőföld Kiadónál Rozán Eszter új könyve, az „Egyél, ha bánt az élet!”. A regény egyik helyszíne Bécs, Pusztafay Kázmér professzor magyar betegekkel foglalkozó klinikai osztálya. Itt keresnek menedéket és gyógyulást a különböző táplálkozási zavarokkal küzdő páciensei, Erna az anorexiájától, Bojtorján Marcel a túlsúlyától, Papp Alajos az édesség iránti fóbiájától szeretne megszabadulni.

A könyv megjelenése alkalmából a szerzővel beszélgettünk.

Miért ezt a címet választottad, hogy „Egyél, ha bánt az élet!”?

Azért választottam ezt a címet, mert az étkezés olyan téma, mely mindannyiunkat érint, hiszen ennünk kell ahhoz, hogy életben maradjunk. A táplálkozás alapvető szükséglet, az önfenntartás elengedhetetlen feltétele. Az lenne az ideális, ha pont annyit ennénk, amennyi táplálékra szükségünk van, és az evés egyfajta örömforrás lenne az életünkben, mégis sokan küzdenek táplálkozási zavarokkal. Vagy attól félnek, hogy elhíznak, ezért nem vesznek elegendő kalóriát magukhoz, jóllehet már csontsoványak, vagy túl sokat esznek, ami elhízáshoz vezet, vagy vannak, akik elkerülnek bizonyos ételeket, mert pánikszerűen rettegnek a látványától. Arra voltam kíváncsi, mik azok a tényezők, melyek odáig vezetnek, hogy valaki önkéntesen megvonja magától a falatot, noha szenved tőle; vagy éppen túlegye magát még akkor is, ha tisztában van vele, hogy a falási rohamok nem tesznek jót az egészségének. A táplálkozási zavarok általában lelki eredetűek, a jó hír az, hogy ki lehet gyógyulni belőlük, bár komplex, különböző orvosi területeket magába foglaló kezelési módszerre van szükség, melynek része a pszichoterápia is.

Az „Egyél, ha bánt az élet!” felszólítás azoknak, akik nem mernek enni, mert az anorexiába menekülnek a problémáik elől, őket a környezetük biztatja azzal, hogy „Egyél!”. Akik viszont azzal küzdenek, hogy nem bírnak maguknak megálljt parancsolni, amikor hatalmába keríti őket az evési roham, saját magukat buzdítják, illetve egyszersmind felmentést is adnak a falási rohamukra, mondván, hogy „Egyél, ha bánt az élet!”, hiszen az életünk tele van nehézségekkel, éppen most hordott le a sárga földig a főnököm, vagy jelentette be a házastársam, hogy nem szeret, és elköltözik az újdonsült (vagy évek óta eltitkolt) szerelméhez; de ez a nagy szelet torta majd megvigasztal.

A köztudatban az él, hogy a táplálkozási zavarok kimondottan a mai korra, és azon belül is a jóléti társadalmakra jellemzőek. Bezzeg régen, az éhínségek idején örültek az emberek, ha egyáltalán ennivalóhoz jutottak, eszükbe sem jutott olyan „úri huncutság”, mint mondjuk az anorexia. Neked mi a véleményed erről?

Az evési problémák, a táplálék valamilyen cél érdekében tett megvonása magunktól, vagy a nagy mennyiségű étel egy ültő helyben való elfogyasztása egyáltalán nem a mai kor terméke. Gondoljunk csak az ókori görög vagy római előkelőségek lakomáira, mondjuk Julius Caesarra, vagy Néró bankettjeire, amikor a résztvevők pukkadásig teleették magukat, és utána megpurgálták a testüket, hogy még többet ehessenek. Ez a mai orvosi nyelven tipikus bulimia. Feljegyzéseket találunk arról is, hogy az ókori Rómában egy 22 éves lány halálra éheztette magát azért, hogy teste sanyargatásával erkölcsileg megtisztuljon. Tudunk olyan középkori szentekről is, akik annyira túlzásba vitték a böjtöt felsőbbrendű célok miatt, hogy az életükbe került. A mai orvostudomány ezt „szent anorexiának” nevezi.

Az is tévhit, hogy evési zavarban csak fiatal lányok, főleg kamaszok szenvedhetnek. Bármelyik nemnél, bármelyik életkorban és bármelyik társadalmi osztálynál előfordulhatnak táplálkozási problémák. Ezért szerepelnek a regényben étkezési zavarral diagnosztizált férfiak is. Az egyik célom az volt ezzel a regénnyel, hogy eloszlassam a tévhiteket, és emberközelibbé hozzam ezeket a betegségeket a különböző történeteken keresztül.

Bemutatnád az „Egyél ha bánt az élet!”című regény szereplőit?

Az egyik főszereplő, Erna anorexiával küzd. Természetesen kezdetben tagadja, hiába csont és bőr, még mindig úgy gondolja, hogy fogynia kellene. A környezete testalkatára vonatkozó bírálatát nehezen fogadja, nemevése és a túlerőltetett testedzései komoly bajba sodorják Bojtorján Marcel éppen az ellenkező problémával birkózik, ő ugyanis túlsúlyos, és nem tud megszabadulni a kilóitól, jóllehet már egészségügyi problémák is megjelentek nála. Sokféle fogyókúrát kipróbál, de nem annyira kitartó, hogy be is fejezze. Kudarcai elől újra az evésbe menekül. Aztán van még egy szereplő, Papp Alajos, aki egy különleges étkezési zavarban szenved. Az a neve a betegségnek, hogy ARFID, ez egy mozaikszó, azt jelenti, hogy elkerülő, korlátozó táplálkozási zavar. Papp Alajos nem hajlandó bizonyos ételeket magához venni, nem azért mert nem szereti őket, az okok jóval mélyebbre nyúlnak vissza. A regényben azt kutatom, milyen személyes problémák, nehézségek, egyéni életutak kellettek ahhoz, hogy ezek az emberek evési zavarokba meneküljenek, mert természetesen mindegyiküknél megvan az alapos indoka.

Mi az a Berger Psyche Gesundheitzentrum?

A Berger Psyche Gesundheitzentrum egy képzeletbeli magánklinika Bécsben. Az ottani magyar részlegen dolgozik Pusztafay Kázmér főorvos, aki magyar betegekkel foglalkozik. Ez egy magyar osztály a bécsi klinikán, a személyzet is magyarokból áll, és a betegek is magyarok. Ide kerülnek az előbb említett szereplők, meg még rajtuk kívül sokan mások. Pusztafay Kázmér egy nagyon sajátos módszerrel próbálja gyógyítani a betegeit, mely szinte az egész világon egyedülálló. Próbálkozásai nem maradnak visszhang nélkül, sikerül alaposan felkavarnia az állóvizet, emiatt bajba is sodródik.

Ebben a regényben is szerepel Kovács Gáspár felügyelő?

Igen, szerepel benne, és nem csupán felügyelőként, hanem magánemberként is mélyebb betekintést nyerhetünk az életébe. Végigkísérhetjük a nászútját Montenegrón, Dublinon keresztül egészen Bécsig, ahol ő is kipróbálja a professzor sajátos módszerét, és egy bűnügybe is belecsöppen. A nászútja persze nem zökkenőmentes, akadnak súrlódások és félreértések Kovács Gáspár és az újdonsült felesége között. Bécsben pedig igazi meglepetés várja a felügyelőt, akinek, ahogy tőle megszokhattuk, sikerül kibogoznia az összekuszálódott szálakat.

Részlet a regényből:

„Erős vagyok, erős vagyok, ismételgette félálomban. Megállom, hogy ne egyek. Erős vagyok, erős vagyok, erő… Megállt a mondat közepén, egyetlen mozdulattal kiugrott (volna, ha tudott volna ugrani) az ágyból, óriási teste elveszítette az egyensúlyát, nekiütődött a falnak, szerencsére nem esett el. Aggódva sandított a feleségére, nem ébredt-e fel, a nő egyenletes szuszogása megnyugtatta. Feltépte a hűtőszekrény ajtaját, kirámolt mindent, amit csak látott, kolbászt, paprikát, sajtot, retket, hagymát, szalonnát, tejet, vörösbort, tökfőzeléket, csirkepaprikást, és egy ültő helyében befalt mindent. Első fogyókúrája így ért véget.”

Rozán Eszter: Egyél, ha bánt az élet!

Szülőföld Kiadó, 2024.

Bemutató:

2024. december 9. 17.00 óra

Berzsenyi Dániel Könyvtár, Szombathely

Az idei évben június12-e és 15-e között Bécs adott otthont az EULAR (European Alliance of Associations for Rheumatology) vagyis az Európai Reumatológiai Egyesületek Szövetsége nagyszabású éves kongresszusának. A színvonalas esemény nemcsak arra ad lehetőséget, hogy a reumatológia területén dolgozó szakemberek megoszthassák egymással tapasztalataikat, hanem az EULAR különböző bizottságainak (EMEUNET, HPR, PAED, PARE és a tudományos közösségek) munkájának megismerését, egymás közötti együttműködését is elősegíti.

Az első kongresszus óta, melyet 2000-ben Nizzában rendeztek, az EULAR Európai Reumatológiai Kongresszusa a tudományos és klinikai információk átadásának és cseréjének legfőbb platformjává vált Európában. Az esemény arról is nevezetes, hogy fórumot biztosít az orvosok, tudósok, reumatológiai betegséggel élők, egészségügyi szakemberek és a gyógyszergyártók képviselői közötti párbeszéd számára. Az EULAR kongresszusokat általában júniusban tartják valamelyik európai fővárosban vagy nagyobb városban. A kongresszus az évek során a gyakorló orvosok számára az egyik leginnovatívabb rendezvénnyé nőtte ki magát, különösen a legújabb klinikai kutatások eredményeihez való hozzáférés tekintetében. A programok rendkívül vonzóak, a résztvevők száma évről évre nő, az idén több, mint 18 ezernél is többen érdeklődtek az esemény iránt, több, mint 130 országból.

A 24. kongresszusra Bécsben, a Messe Wien Exhibition & Congress Centerben került sor. Az óriási épületkomplexumot 2004-ben nyitották meg, az alapterülete 73,000 m², ultramodern infrastruktúrával rendelkezik, a Práter-park mellett található. Ez azért volt fontos a résztvevők számára, mert aki szeretett volna egy kis kikapcsolódást a kongresszus nyüzsgő világából, és még nem fáradt el attól, hogy a hatalmas épületet bejárja, pár lépés után zöldellő fák között találta magát. Az előző évekhez hasonlóan az idei évben is szerveztek előadásokat a reumatológiai betegségeket érintő különböző témakörökből a betegszervezeti (PARE) szekcióban. A betegszervezeteknek az idén is lehetőségük nyílt arra, hogy kampányaikat, programjaikat, legjobban sikerült projektjeiket bemutassák egymásnak, mivel egy-egy jól sikerült projekt követendő minta lehet számunkra, melyeket saját körülményeinkhez igazítva mi is adaptálhatunk.

A Magyar Reumabetegek Egyesületét jómagam képviseltem, immár az EULAR PARE új bizottsági tagjaként. A betegeknek szóló előadásokon két témakört helyeztek a fókuszba, az egyik a digitális technika szerepe és kihívásai a reumatológiai betegségek kezelésében, karbantartásában, monitorozásában, a másik pedig az önmenedzselés. Az önmenedzselés évről évre visszatérő téma az EULAR betegszervezeteinek találkozóin, ami nem véletlen, hiszen elsősorban azok a krónikus betegséggel élők képesek hosszabb időn át, a legtöbb esetben élethosszig tartóan együtt élni a betegségükkel, elfogadni azt, és az egészségügyi szakemberekkel együttműködve törekedni állapotuk javulásának vagy a remisszió elérésére, akik tudatosan, a megfelelő információ és tudás birtokában viszonyulnak az állapotukhoz. Ennek elengedhetetlen feltétele a betegedukáció. A betegedukációhoz viszont olyan betegek kellenek, akik értik a tudományos nyelvet. Anna Fryxelius Norvégiából arról beszélt, hogyan sikerült betegszervezetének új embereket megnyernie egy tudományos kutatás számára. Követve a kor követelményeit, ők is a közösségi médiában kerestek résztvevőket, ám ameddig a betegek számára kevésbé érthető, bonyolultnak tűnő nyelvezetet használták, addig kevesen jelentkeztek a programra. Ekkor tanulmányozni kezdték a sikeres, jókora követőtáborral rendelkező influenszereket, megfigyelték a stílusukat, a nyelvezetet, melyet használtak, a szókincsüket, és ők is ezt nyelvet alkalmazták a toborzás során. Ezzel az új módszerrel jóval több beteget tudtak megszólítani, mint előtte.

Egy másik előadás a multidiszciplinaritásról szólt a reumatológiai betegségek kezelésében. A reumatológiai betegségek a legtöbb esetben nem önmagukban jelentkeznek, hanem társbetegségek is társulnak hozzájuk, ezért holisztikus szemléletre van szükség a gyógyításban. A társbetegségek kölcsönösen kihatnak egymásra, ezért összetett kezelési tervre van szükség. Egy másiik elődadás a munka kérdését járta körül. Alain Cornet Belgiumból arról beszélt, hogyan lehetne vonzóbbá tenni az önkéntes munkát. Sarah E. Bennett az Egyesült Királyságból a csökkent munkaképesség munkára gyakorolt pszichológiai hatását elemezte. Sarah Copsey prezentációjában azt ecsetelte, milyen anyagi terhet jelent az embereknek a reumatológiai betegségük, hogyan tud ezen segíteni a foglalkoztatás, milyen hatással van a mentális egészségünkre a munka.

Az EULAR PARE találkozók másik visszatérő témája a fáradtság és annak kezelése. A krónikus betegségek fáradtsággal járnak, ám nem mindegy, mit kezdünk vele. A munka, az értelmes tevékenység pozitív hatással van a testi és lelki egészségre, ugyanakkor a túlzásba vitele káros lehet. A prezentációkban hangsúlyt kapott a korai diagnózis fontossága, illetve hogyan viszonyul a mentális egészségünk az általános jóllétünkhöz. Példákat hallhattunk a testedzés jótékony hatásáról, közösséget összekovácsoló erejéről.

A kongresszusok kiváló alkalmat teremtenek a kapcsolati hálók megerősítésére, akár régi ismerősökkel/kollégákkal való találkozás során, akár új ismeretségek kötésével. A digitális technika nemcsak elméletben került szóba, az EULAR kongresszus applikáció segítségével könnyebb volt kiigazodni a programok között, megtalálni az ismerőseinket, szelfit tölthettünk föl, kiigazodhattunk a találkozó helyszínein. Az esemény szerves része a Family Dinner, azaz a Családi Vacsora, ahol kellemes falatozás közben oszthattuk meg élményeinket. Az idei évben a Práter közelsége miatt egy práterbeli étteremben zajlott a vacsora.

Az előadások mellett mindig nyílik lehetőség városnézésre is. Bécs bővelkedik látnivalókban, ha azonban a kongresszus résztvevője becsületesen részt akar venni a programokon is, meg várost is látogatni, akkor szelektálnia kell. A botanikus kertre, a Wien Múzeumra, a Hofburgra és a Hunderwasser-házra így is jutott idő. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a Magyar Reumatológusok Egyesületének, hogy lehetővé tették számomra a konferencián való részvételt.

A Berzsenyi Dániel Könyvtár és a Szülőföld Könyvkiadó szeretettel meghívja Önt, kedves családját és barátait 2023. december 14-én 17.00 órai kezdettel

Rozán Eszter: Gyere velem Amszterdamba!

című kötetének bemutatójára

A szerzővel beszélget Csuti Borbála középiskolai magyartanár

Közreműködnek: Gombos Katalin, Horváth György, Horváth Zoltán, Kelemen Zoltán, Kergyikné Léránt Erika, Tóth Ernő, Valiczkó Éva

Fülszöveg:

Mi sem lehet vonzóbb egy fiatal lány számára, mint egy nyári munkalehetőség Amszterdamban. Rita és barátnője, Juli kapva kapnak az alkalmon, amikor Milán leszólítja őket a balatonfüredi strandon. Bár nem ismerik a férfit, gyorsan félreteszik a kezdeti ellenérzéseiket, és igent mondanak. Később Juli meggondolja magát, és Rita egyedül vág neki a nagy kalandnak, hiszen amellett, hogy kereshet egy kis pénzt, arra is lesz ideje, hogy eldöntse, mihez kezdjen magával. De vajon valóban bejönnek-e a számításai? A várt pincérnői és szobalányi munka helyett valahol egészen máshol találja magát, és kezdetét veszi a rémálom, melyből nincs ébredés. Újra találkozhatunk Kovács Gáspár felügyelővel, aki végre rátalál élete igazi párjára. Vagy mégsem? A fordulatokban gazdag regényből azt is megtudhatjuk, mi motivál valakit arra, hogy munkáját és családját otthagyva a bűnözés útjára lépjen.

A szerzői kötetei a helyszínen megvásárolhatók

Helyszín

Berzsenyi Dániel Könyvtár

Szombathely, Dr. Antall József tér 1. földszinti előadóterem

Időpont:

2023. december 14. 17.00

Hamarosan megjelenik a legújabb regényem a Szülőföld Könyvkiadó gondozásában, a Gyere velem Amszterdamba!

Ahogy a címe is utal rá, a cselekmény egyik szála Amszterdamban játszódik, a piros lámpás negyedben, a másik helyszín pedig Magyarország. Rita az érettségi után Amsztedamban pincérnőként vállal nyári munkát, ám a nagy kaland nem úgy alakul, mint ahogy eltervezte. A másik szálban Fülöp, a zenész életét követhetjük nyomon. Fülöp a sikerei ellenére alkotói válságba kerül, úgy érzi, elhagyta a tehetsége, pályát kell módosítania. Problémái legyőzéséhez sajátos megküzdési módot választ, ami nemcsak az ő és a környezete életére van kihatással, hanem sok más emberére is.

A regényről:

Mi sem lehet vonzóbb egy fiatal lány számára, mint egy nyári munkalehetőség Amszterdamban. Rita és barátnője, Juli kapva kapnak az alkalmon, amikor Milán leszólítja őket a balatonfüredi strandon. Bár nem ismerik a férfit, gyorsan félreteszik a kezdeti ellenérzéseiket, és igent mondanak. Később Juli meggondolja magát, és Rita egyedül vág neki a nagy kalandnak, hiszen amellett, hogy kereshet egy kis pénzt, arra is lesz ideje, hogy eldöntse, mihez kezdjen magával. De vajon valóban bejönnek-e a számításai? A várt pincérnői és szobalányi munka helyett valahol egészen máshol találja magát, és kezdetét veszi a rémálom, melyből nincs ébredés.

A regényben újra találkozhatunk Kovács Gáspár felügyelővel, aki végre rátalál élete igazi párjára. Vagy mégsem? A fordulatokban gazdag regényből azt is megtudhatjuk, mi motivál valakit arra, hogy munkáját és családját otthagyva a bűnözés útjára lépjen.

Részlet a regényből:

Végre itt vagyok Amszterdamban, fantasztikus érzés. A városból még nem sokat láttam, a repülőtérről egyből a szállásra jöttünk, Milán és én. Miután bekaptunk pár falatot az étteremben, Milan magamra hagyott egy eléggé kicsi szobában. Egy ágy van benne, egy fotel, meg egy asztal fésülködőtükörrel. Még normális szekrény sincs, csak néhány polc a falhoz rögzítve, és oldalt nyílik egy parányi fürdőszoba, ami akkora, hogy még egy kisebb méretű kád sem fér el benne, a zuhanytálcát úgy szorították be a sarokba. De ez mind nem fontos, a lényeg, hogy eljutottam ide.

A munkáról egyelőre nem beszéltünk, pedig többször is rákérdeztem a repülőn, Milán azt mondta, hogy holnap délelőtt értem jön, és akkor majd mindent megtudok. Izgalommal és félelemmel vegyes örömöt érzek, vajon hol fogok dolgozni, boldogulok-e egyáltalán egy idegen országban, melynek a nyelvét nem beszélem. Kik lesznek a munkatársaim, helyt tudok-e állni pincérnőként. Találkozom-e majd Milánnal, vagy csak kiközvetített, aztán magamra hagy? Ilyen és ehhez hasonló kérdések kavarognak bennem.

Az előbb megpróbáltam aludni, de nem megy.

Juli végül nem jött el. Pár nappal ezelőtt még egyszer felhívtam, alaposan összevesztünk.

"Szép kis barátnő vagy! Hogy fogsz majd a tükörbe nézni azzal a tudattal, hogy cserben hagytad a legjobb barátodat!"

Talán övön aluli ütés volt ezt mondanom. Mentségemül szolgáljon, hogy szörnyen elkeseredtem, amiért Juli visszatáncolt.

"Én nem hagylak cserben. Mondd csak, te nem maradnál itthon egy szerelem kedvéért?"

Jó kérdés, de erre csak teoretikus választ lehetne adni, márpedig más az elmélet, és más a valóság. A jelen esetben a valóság az, hogy Juli nem akar velem jönni Amszterdamba.

"És a mi barátságunk? Az talán semmi?"

"Jaj, Rita, nem lehetsz ennyire önző. Nem szép tőled, hogy zsarolsz. Figyelj, nagyon sajnálom, de most úgy érzem, hogy Jocóval kell lennem, értsd meg!"

Hát persze, nekem mindig mindenkit meg kell értenem. Anyámat azért, mert egyedül él, apámat, mert nem igazodik ki a nők világában, Imolát, mert olyan érzékeny a lelke, Julit meg azért, mert…

"És ha nem értem meg, akkor mi lesz? Egyébként meg nem azt mondtad, hogy jól jönne a pénz az egyetem előtt?"

"Majd keresek itt valami munkát. Elmehetek a kórházba segédápolónak, nem is baj, ha látok pár beteget."

Dühös lettem.

"Szerintem te vagy az önző, és nem én. Megállapodtunk valamiben, te meg csak úgy egyszerűen felrúgod."

"Nem megyek és kész!"

Erre kiabálni kezdtem, olyan hangosan, hogy anyám benézett hozzám. Intettem neki, hogy semmi baj.

"Ha nem jössz velem, akkor örök harag! Soha többé nem akarlak látni."

"Haha, azt hiszed, nagy veszteség ér? Eddig azt hittem, hogy jó barátnő vagy, de most kibújt a szög a zsákból."

A végén én lettem a hibás, Juli a „legjobb védekezés a támadás” taktikáját alkalmazta ellenem. Ellenem, akivel annyi mindent átélt, jót és rosszat egyaránt, akivel azt hittem, hogy megbonthatatlan a szövetségünk. Haraggal váltunk el, nem tudom, megbocsátok-e valaha.

Az idei évben május 31-e és június 3-a között Milánóban került sor az EULAR (European Alliance of Associations for Rheumatology) vagyis az Európai Reumatológiai Egyesületek Szövetsége éves kongresszusára, melyet nemcsak a helyszínen, hanem a kiemelt négy szekció előadásait online közvetítésben is követhették a résztvevők. Ahogy más években megszokhattuk, a betegszervezeti (PARE) szekcióban a betegeknek is szerveztek előadásokat a reumatológiai betegségeket érintő különböző témakörökből.

Milánó Észak-Olaszország legnagyobb metropoliszaként, Lombardia régió székhelyeként és az ország gazdasági fővárosaként ragyogó helyszínnek bizonyult az EULAR kongresszusa számára, ahová a világ minden tájáról, több, mint 130 országból érkeztek orvosok, egészségügyi dolgozók, tudományos munkatársak és betegek. A rendezvényt a MiCo Convention Centerben, Európa egyik legnagyobb konferencia központjában tartották, mely impozáns méreteivel, formatervezett épületeivel már önmagában is elbűvöli az embert. Az épületkomplexum Milánó új, Citylife nevű negyedében található, a központ egyszerre 18 000 ember befogadására képes, 50 ezer m2 kiállítótérrel rendelkezik. Jómagam a Magyar Reumabetegek Egyesületének elnökeként vehettem részt az eseményen. 2012 óta látogatom az EULAR PARE (az EULAR betegszervezeteket tömörítő szervezete) konferenciáit, EULAR kongresszuson személyes jelenléttel másodszor vettem részt.

Az Európai Reumatológiai Egyesületek Szövetsége három pillérből áll, a reumatológiai betegségekkel foglalkozó betegszervezetek, a reumatológiában dolgozó egészségügyi szakemberek és a tudományos közösségek alkotják a bázisát. A szervezet fő célkitűzése, hogy csökkenjenek a reumatológiai betegségek okozta társadalmi és egyéni terhek, és elősegítsék illetve fejlesszék a reumatológiai betegségek kezelését, megelőzését és a rehabilitációt.

Az EULAR mindhárom pillére egyaránt fontos és egyenértékű, ám reumatológiai betegként elsősorban a betegszervezetek munkájában veszek részt. Az EULAR kongresszusokon külön szekciókat szerveznek a betegek számára. „Egyet vásárol – négyet kap” reumatológiai betegségek és társbetegségek címmel például arról hallhattunk érdekes előadásokat, hogy a reumatológiai betegségekhez milyen társbetegségek társulhatnak. Prof. Dr. Xenofon Baraliakos arról beszélt, hogy a reumatológiai betegségek, a daganatos megbetegedések és a mentális egészség milyen kapcsolatban állnak egymással. Egy másik előadó a lelki segítségnyújtás fontosságát hangsúlyozta. A betegedukáció, az önmagunkhoz és a betegségünkhöz való kreatív viszonyulás, a pszichológiai segítség igénybevétele nemcsak a lelkiállapotunk javulását segíti elő, hanem hasznos a krónikus fáradság és fájdalom elleni küzdelemben is. Egy másik szekcióban a biomarkerek kerültek szóba a legújabb kutatások tükrében. A szakemberek a biomarkerek reumatológiai betegségek diagnózisában és kezelésében betöltött szerepével ismertették meg a hallgatóságot.

A reumatológiai betegségek nincsenek életkorhoz kötve, életutunk bármelyik szakaszában megbetegedhetünk, egészen kisgyermekkortól kezdve az időskorig, ezért az egyik szekció témája „0-100-ig 75 percben” – a reumatológiai betegségeknek nincsen kora volt. A szekciókon általában nemcsak a szakemberek beszélnek, az előzetesen meghívott betegek is megosztják tapasztalataikat az adott témában. A betegek beszámolóiból megtudhattuk, milyen fiatalon szembesülni egy krónikus betegséggel, milyen vonzatai vannak, ha valakinél a családalapítási időszakban derül ki, hogy gyulladásos reumatológiai betegsége akadályozza a párválasztásban, a gyermekvállalásban. Ha gyermekvállalásról beszélünk, akkor elsősorban a nőkre gondolunk, pedig a férfiaknál ugyanolyan problémák merülhetnek fel. MD Luis Fernando Perez-Garcia érdekes előadásában a férfiakat helyezte a fókuszba. Az időskori megbetegedés szintén magával hozza az életkori sajátosságokból adódó nehézségeket.

Olyan korban élünk, amikor a technológiai eszközök megkönnyítik a mindennapi életünket, a munkánkat, a szabadidő eltöltését, és hozzájárulnak ahhoz, hogy tudatosabban viszonyuljunk az egészségünkhöz, illetve a betegségünk menedzseléséhez. Az elhangzott előadások szinte mindegyikében szó esett a különböző digitális applikációkról, okosórákról és társaikról, melyek segítenek az egészségi állapotunk felmérésében, a tünetek nyomon követésében, számolják mennyit lépünk, alszunk, hány kalóriát fogyasztunk, mennyi a vérnyomásunk, szívverésünk. Az idősebb korosztály számára azonban gondot okozhat az applikációk kezelése, egyrészt mert bonyolultnak találhatják az elsajátítását, másrészt pedig nehezen tudják elolvasni a kisbetűket, vagy hallják meg a hangjelzéseket. A krónikus betegségek gyakori és talán legkínzóbb velejárója a hosszan tartó, olykor kínzó fájdalom, ezért külön szekció foglalkozott a fájdalommal való megküzdési stratégiákkal. Prof. José Antonio P. da Silva a mechanikus és a gyulladásos fájdalom közötti különbséget mutatta be, majd arról hallhattunk, hogy mit mutatnak a tudományos bizonyítékok a fizioterápia hatásosságáról. Megismerkedhettünk különböző fájdalomkezelési technikákkal, és arról is hallhattunk, hogy a fizikai aktivitás és a foglalkozásterápia mennyiben segít a fájdalom kezelésében.

Úgy gondolom, a kongresszus mindenképpen hasznos volt a betegek számára, rengeteg új információval gazdagodtunk, régi kapcsolatainkat is feleleveníthettük, illetve újakat alakíthattunk ki a többi betegszervezet képviselőivel, és még arra is jutott idő, hogy a város nevezetességeit megnézzük. Szeretném megköszönni a Magyar Reumatológusok Egyesületének, hogy lehetővé tették számomra, hogy a kongresszuson részt vehessek, és támogattak az EULAR PARE Vice president jelölésemben is, melyben szoros küzdelem során csupán néhány szavazattal maradtam le a győztes Elsa Frazão Mateustól.

A beszámoló a Magyar Reumatológia című lap szerkesztőségének felkérésére született, a szerkesztőség hozzájárult a párhuzamos közléshez.

Megtartottuk utó-költészetnapi műsorunkat a Berzsenyi Dániel Könyvtárban, és bátran kijelenthetem, igazi sikerként könyvelhetjük el, a nézőtér dugig telt, pótszékeket kellett beállítani.

A siker azonban nemcsak az érdeklődők számában mutatkozik meg, legalább olyan fontos, hogy a közönség tetszését is elnyerjük. Mit ér, ha ott ülnek százan, kétszázan vagy akár ezren, ám végül elégedetlenül távoznak. Szerencsére a mi esetünkben nem így történt, az előadás befejezése után sorban jöttek oda hozzánk, hogy lelkesen, az élményektől átitatva gratuláljanak.

Egy minihangjátékkal indítottunk, felelevenítve a SzóKöz Rádióban 1995-ben útjára bocsátott Nándor család című folytatásos hangjáték-sorozatot. Az akkori szereplők és karakterek léptek újra a színpadra, Valiczkó Éva (Miriam), Grünwald Zsolt (Grün Valdemár), Gombos Katalin (Auguszta) és Horváth Zoltán (Kázmér), Kelemen Zoltánnal (Nándor Sándor), a Weöres Sándor Színház színművészével kiegészítve, Klotildot pedig én személyesítettem meg. Jó volt újra látni a régi arcokat, elmerülni a család történetében, természetesen új eseményekkel. 

Az új epizódban megjelenik egy vonzó, ám ismeretlennek tűnő férfi (egy hangjátékban természetesen nem láthatjuk, de a mi műsorunk élőben zajlott), aki azt állítja magáról, hogy ő Nándor Sándor, Klotild 15 évvel ezelőtt lelépett férje. Klotild nem hisz neki, mert ez a férfi annyira más, kételkedik benne, hogy valaki ennyire megváltozhat 15 év alatt. Sándor ragaszkodik hozzá, hogy márpedig ő igenis Nándor Sándor, bizonyítékokat is felhoz, bár vannak apró tévedései. Klotild tanácstalan, megkérdezi Miriamot, a féltestvérét, Kázmért, a család barátját, Auguszta, Nándor Sándor egykori barátnője is tanúskodik, és felhívják Grün Valdemárt, a vejüket is. Ők sem tudják eldönteni, hogy valódi vagy ál-Sándorral van-e dolguk, hiszen egyaránt szólnak érvek mellette és ellene is. A nézők feladata volt, hogy eldöntsék a hangjáték végkimenetelét. A többség arra szavazott, hogy ő a valódi Nándor Sándor. De vajon ezzel jól járt Klotild? Egyáltalán miért bukkant újra elő annyi év után a rég eltűnt férj vagy a B variáció szerint az ál-Sándor? A mozgatórugó jelen esetben is a pénz.

A hangjáték után, hogy méltóak maradjunk a költészet napjához, Tátrainé Irénke, Dobolánné Ács Rozál, Koroknai Józsefné és jómagam verseket olvastunk fel, majd a zenei blokk következett Kergyikné Léránt Erika és Horváth György zenésztársaimmal. Saját szerzeményeket, megzenésített verseket és slágereket adtunk elő. A közönség velünk együtt énekelte a Jöjj, kedvesemet, a Postakocsit, az Ohio-t, méghozzá nem is akárhogyan, szinte eggyé olvadtunk a dalokban. Az Új Bojtorján Zenekar Búcsúzó című dalának szövege: 

"Épp így köszönök el tőled most e dalban,

És hogy mikor látjuk egymást, nem tudom."

ránk is vonatkozik, hiszen a sikeren felbuzdulva folytatása következik, újra látjuk egymást a közönséggel. .

Fotó: Tátrainé Irénke és Nagy Jácint:https://www.savariaforum.hu/rovat/hozzam-tartozol-rozan-eszter-es-baratai-a-konyvtarban