Az idei évben június12-e és 15-e között Bécs adott otthont az EULAR (European Alliance of Associations for Rheumatology) vagyis az Európai Reumatológiai Egyesületek Szövetsége nagyszabású éves kongresszusának. A színvonalas esemény nemcsak arra ad lehetőséget, hogy a reumatológia területén dolgozó szakemberek megoszthassák egymással tapasztalataikat, hanem az EULAR különböző bizottságainak (EMEUNET, HPR, PAED, PARE és a tudományos közösségek) munkájának megismerését, egymás közötti együttműködését is elősegíti.

Az első kongresszus óta, melyet 2000-ben Nizzában rendeztek, az EULAR Európai Reumatológiai Kongresszusa a tudományos és klinikai információk átadásának és cseréjének legfőbb platformjává vált Európában. Az esemény arról is nevezetes, hogy fórumot biztosít az orvosok, tudósok, reumatológiai betegséggel élők, egészségügyi szakemberek és a gyógyszergyártók képviselői közötti párbeszéd számára. Az EULAR kongresszusokat általában júniusban tartják valamelyik európai fővárosban vagy nagyobb városban. A kongresszus az évek során a gyakorló orvosok számára az egyik leginnovatívabb rendezvénnyé nőtte ki magát, különösen a legújabb klinikai kutatások eredményeihez való hozzáférés tekintetében. A programok rendkívül vonzóak, a résztvevők száma évről évre nő, az idén több, mint 18 ezernél is többen érdeklődtek az esemény iránt, több, mint 130 országból.

A 24. kongresszusra Bécsben, a Messe Wien Exhibition & Congress Centerben került sor. Az óriási épületkomplexumot 2004-ben nyitották meg, az alapterülete 73,000 m², ultramodern infrastruktúrával rendelkezik, a Práter-park mellett található. Ez azért volt fontos a résztvevők számára, mert aki szeretett volna egy kis kikapcsolódást a kongresszus nyüzsgő világából, és még nem fáradt el attól, hogy a hatalmas épületet bejárja, pár lépés után zöldellő fák között találta magát. Az előző évekhez hasonlóan az idei évben is szerveztek előadásokat a reumatológiai betegségeket érintő különböző témakörökből a betegszervezeti (PARE) szekcióban. A betegszervezeteknek az idén is lehetőségük nyílt arra, hogy kampányaikat, programjaikat, legjobban sikerült projektjeiket bemutassák egymásnak, mivel egy-egy jól sikerült projekt követendő minta lehet számunkra, melyeket saját körülményeinkhez igazítva mi is adaptálhatunk.

A Magyar Reumabetegek Egyesületét jómagam képviseltem, immár az EULAR PARE új bizottsági tagjaként. A betegeknek szóló előadásokon két témakört helyeztek a fókuszba, az egyik a digitális technika szerepe és kihívásai a reumatológiai betegségek kezelésében, karbantartásában, monitorozásában, a másik pedig az önmenedzselés. Az önmenedzselés évről évre visszatérő téma az EULAR betegszervezeteinek találkozóin, ami nem véletlen, hiszen elsősorban azok a krónikus betegséggel élők képesek hosszabb időn át, a legtöbb esetben élethosszig tartóan együtt élni a betegségükkel, elfogadni azt, és az egészségügyi szakemberekkel együttműködve törekedni állapotuk javulásának vagy a remisszió elérésére, akik tudatosan, a megfelelő információ és tudás birtokában viszonyulnak az állapotukhoz. Ennek elengedhetetlen feltétele a betegedukáció. A betegedukációhoz viszont olyan betegek kellenek, akik értik a tudományos nyelvet. Anna Fryxelius Norvégiából arról beszélt, hogyan sikerült betegszervezetének új embereket megnyernie egy tudományos kutatás számára. Követve a kor követelményeit, ők is a közösségi médiában kerestek résztvevőket, ám ameddig a betegek számára kevésbé érthető, bonyolultnak tűnő nyelvezetet használták, addig kevesen jelentkeztek a programra. Ekkor tanulmányozni kezdték a sikeres, jókora követőtáborral rendelkező influenszereket, megfigyelték a stílusukat, a nyelvezetet, melyet használtak, a szókincsüket, és ők is ezt nyelvet alkalmazták a toborzás során. Ezzel az új módszerrel jóval több beteget tudtak megszólítani, mint előtte.

Egy másik előadás a multidiszciplinaritásról szólt a reumatológiai betegségek kezelésében. A reumatológiai betegségek a legtöbb esetben nem önmagukban jelentkeznek, hanem társbetegségek is társulnak hozzájuk, ezért holisztikus szemléletre van szükség a gyógyításban. A társbetegségek kölcsönösen kihatnak egymásra, ezért összetett kezelési tervre van szükség. Egy másiik elődadás a munka kérdését járta körül. Alain Cornet Belgiumból arról beszélt, hogyan lehetne vonzóbbá tenni az önkéntes munkát. Sarah E. Bennett az Egyesült Királyságból a csökkent munkaképesség munkára gyakorolt pszichológiai hatását elemezte. Sarah Copsey prezentációjában azt ecsetelte, milyen anyagi terhet jelent az embereknek a reumatológiai betegségük, hogyan tud ezen segíteni a foglalkoztatás, milyen hatással van a mentális egészségünkre a munka.

Az EULAR PARE találkozók másik visszatérő témája a fáradtság és annak kezelése. A krónikus betegségek fáradtsággal járnak, ám nem mindegy, mit kezdünk vele. A munka, az értelmes tevékenység pozitív hatással van a testi és lelki egészségre, ugyanakkor a túlzásba vitele káros lehet. A prezentációkban hangsúlyt kapott a korai diagnózis fontossága, illetve hogyan viszonyul a mentális egészségünk az általános jóllétünkhöz. Példákat hallhattunk a testedzés jótékony hatásáról, közösséget összekovácsoló erejéről.

A kongresszusok kiváló alkalmat teremtenek a kapcsolati hálók megerősítésére, akár régi ismerősökkel/kollégákkal való találkozás során, akár új ismeretségek kötésével. A digitális technika nemcsak elméletben került szóba, az EULAR kongresszus applikáció segítségével könnyebb volt kiigazodni a programok között, megtalálni az ismerőseinket, szelfit tölthettünk föl, kiigazodhattunk a találkozó helyszínein. Az esemény szerves része a Family Dinner, azaz a Családi Vacsora, ahol kellemes falatozás közben oszthattuk meg élményeinket. Az idei évben a Práter közelsége miatt egy práterbeli étteremben zajlott a vacsora.

Az előadások mellett mindig nyílik lehetőség városnézésre is. Bécs bővelkedik látnivalókban, ha azonban a kongresszus résztvevője becsületesen részt akar venni a programokon is, meg várost is látogatni, akkor szelektálnia kell. A botanikus kertre, a Wien Múzeumra, a Hofburgra és a Hunderwasser-házra így is jutott idő. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a Magyar Reumatológusok Egyesületének, hogy lehetővé tették számomra a konferencián való részvételt.

A Berzsenyi Dániel Könyvtár és a Szülőföld Könyvkiadó szeretettel meghívja Önt, kedves családját és barátait 2023. december 14-én 17.00 órai kezdettel

Rozán Eszter: Gyere velem Amszterdamba!

című kötetének bemutatójára

A szerzővel beszélget Csuti Borbála középiskolai magyartanár

Közreműködnek: Gombos Katalin, Horváth György, Horváth Zoltán, Kelemen Zoltán, Kergyikné Léránt Erika, Tóth Ernő, Valiczkó Éva

Fülszöveg:

Mi sem lehet vonzóbb egy fiatal lány számára, mint egy nyári munkalehetőség Amszterdamban. Rita és barátnője, Juli kapva kapnak az alkalmon, amikor Milán leszólítja őket a balatonfüredi strandon. Bár nem ismerik a férfit, gyorsan félreteszik a kezdeti ellenérzéseiket, és igent mondanak. Később Juli meggondolja magát, és Rita egyedül vág neki a nagy kalandnak, hiszen amellett, hogy kereshet egy kis pénzt, arra is lesz ideje, hogy eldöntse, mihez kezdjen magával. De vajon valóban bejönnek-e a számításai? A várt pincérnői és szobalányi munka helyett valahol egészen máshol találja magát, és kezdetét veszi a rémálom, melyből nincs ébredés. Újra találkozhatunk Kovács Gáspár felügyelővel, aki végre rátalál élete igazi párjára. Vagy mégsem? A fordulatokban gazdag regényből azt is megtudhatjuk, mi motivál valakit arra, hogy munkáját és családját otthagyva a bűnözés útjára lépjen.

A szerzői kötetei a helyszínen megvásárolhatók

Helyszín

Berzsenyi Dániel Könyvtár

Szombathely, Dr. Antall József tér 1. földszinti előadóterem

Időpont:

2023. december 14. 17.00

Hamarosan megjelenik a legújabb regényem a Szülőföld Könyvkiadó gondozásában, a Gyere velem Amszterdamba!

Ahogy a címe is utal rá, a cselekmény egyik szála Amszterdamban játszódik, a piros lámpás negyedben, a másik helyszín pedig Magyarország. Rita az érettségi után Amsztedamban pincérnőként vállal nyári munkát, ám a nagy kaland nem úgy alakul, mint ahogy eltervezte. A másik szálban Fülöp, a zenész életét követhetjük nyomon. Fülöp a sikerei ellenére alkotói válságba kerül, úgy érzi, elhagyta a tehetsége, pályát kell módosítania. Problémái legyőzéséhez sajátos megküzdési módot választ, ami nemcsak az ő és a környezete életére van kihatással, hanem sok más emberére is.

A regényről:

Mi sem lehet vonzóbb egy fiatal lány számára, mint egy nyári munkalehetőség Amszterdamban. Rita és barátnője, Juli kapva kapnak az alkalmon, amikor Milán leszólítja őket a balatonfüredi strandon. Bár nem ismerik a férfit, gyorsan félreteszik a kezdeti ellenérzéseiket, és igent mondanak. Később Juli meggondolja magát, és Rita egyedül vág neki a nagy kalandnak, hiszen amellett, hogy kereshet egy kis pénzt, arra is lesz ideje, hogy eldöntse, mihez kezdjen magával. De vajon valóban bejönnek-e a számításai? A várt pincérnői és szobalányi munka helyett valahol egészen máshol találja magát, és kezdetét veszi a rémálom, melyből nincs ébredés.

A regényben újra találkozhatunk Kovács Gáspár felügyelővel, aki végre rátalál élete igazi párjára. Vagy mégsem? A fordulatokban gazdag regényből azt is megtudhatjuk, mi motivál valakit arra, hogy munkáját és családját otthagyva a bűnözés útjára lépjen.

Részlet a regényből:

Végre itt vagyok Amszterdamban, fantasztikus érzés. A városból még nem sokat láttam, a repülőtérről egyből a szállásra jöttünk, Milán és én. Miután bekaptunk pár falatot az étteremben, Milan magamra hagyott egy eléggé kicsi szobában. Egy ágy van benne, egy fotel, meg egy asztal fésülködőtükörrel. Még normális szekrény sincs, csak néhány polc a falhoz rögzítve, és oldalt nyílik egy parányi fürdőszoba, ami akkora, hogy még egy kisebb méretű kád sem fér el benne, a zuhanytálcát úgy szorították be a sarokba. De ez mind nem fontos, a lényeg, hogy eljutottam ide.

A munkáról egyelőre nem beszéltünk, pedig többször is rákérdeztem a repülőn, Milán azt mondta, hogy holnap délelőtt értem jön, és akkor majd mindent megtudok. Izgalommal és félelemmel vegyes örömöt érzek, vajon hol fogok dolgozni, boldogulok-e egyáltalán egy idegen országban, melynek a nyelvét nem beszélem. Kik lesznek a munkatársaim, helyt tudok-e állni pincérnőként. Találkozom-e majd Milánnal, vagy csak kiközvetített, aztán magamra hagy? Ilyen és ehhez hasonló kérdések kavarognak bennem.

Az előbb megpróbáltam aludni, de nem megy.

Juli végül nem jött el. Pár nappal ezelőtt még egyszer felhívtam, alaposan összevesztünk.

"Szép kis barátnő vagy! Hogy fogsz majd a tükörbe nézni azzal a tudattal, hogy cserben hagytad a legjobb barátodat!"

Talán övön aluli ütés volt ezt mondanom. Mentségemül szolgáljon, hogy szörnyen elkeseredtem, amiért Juli visszatáncolt.

"Én nem hagylak cserben. Mondd csak, te nem maradnál itthon egy szerelem kedvéért?"

Jó kérdés, de erre csak teoretikus választ lehetne adni, márpedig más az elmélet, és más a valóság. A jelen esetben a valóság az, hogy Juli nem akar velem jönni Amszterdamba.

"És a mi barátságunk? Az talán semmi?"

"Jaj, Rita, nem lehetsz ennyire önző. Nem szép tőled, hogy zsarolsz. Figyelj, nagyon sajnálom, de most úgy érzem, hogy Jocóval kell lennem, értsd meg!"

Hát persze, nekem mindig mindenkit meg kell értenem. Anyámat azért, mert egyedül él, apámat, mert nem igazodik ki a nők világában, Imolát, mert olyan érzékeny a lelke, Julit meg azért, mert…

"És ha nem értem meg, akkor mi lesz? Egyébként meg nem azt mondtad, hogy jól jönne a pénz az egyetem előtt?"

"Majd keresek itt valami munkát. Elmehetek a kórházba segédápolónak, nem is baj, ha látok pár beteget."

Dühös lettem.

"Szerintem te vagy az önző, és nem én. Megállapodtunk valamiben, te meg csak úgy egyszerűen felrúgod."

"Nem megyek és kész!"

Erre kiabálni kezdtem, olyan hangosan, hogy anyám benézett hozzám. Intettem neki, hogy semmi baj.

"Ha nem jössz velem, akkor örök harag! Soha többé nem akarlak látni."

"Haha, azt hiszed, nagy veszteség ér? Eddig azt hittem, hogy jó barátnő vagy, de most kibújt a szög a zsákból."

A végén én lettem a hibás, Juli a „legjobb védekezés a támadás” taktikáját alkalmazta ellenem. Ellenem, akivel annyi mindent átélt, jót és rosszat egyaránt, akivel azt hittem, hogy megbonthatatlan a szövetségünk. Haraggal váltunk el, nem tudom, megbocsátok-e valaha.

Az idei évben május 31-e és június 3-a között Milánóban került sor az EULAR (European Alliance of Associations for Rheumatology) vagyis az Európai Reumatológiai Egyesületek Szövetsége éves kongresszusára, melyet nemcsak a helyszínen, hanem a kiemelt négy szekció előadásait online közvetítésben is követhették a résztvevők. Ahogy más években megszokhattuk, a betegszervezeti (PARE) szekcióban a betegeknek is szerveztek előadásokat a reumatológiai betegségeket érintő különböző témakörökből.

Milánó Észak-Olaszország legnagyobb metropoliszaként, Lombardia régió székhelyeként és az ország gazdasági fővárosaként ragyogó helyszínnek bizonyult az EULAR kongresszusa számára, ahová a világ minden tájáról, több, mint 130 országból érkeztek orvosok, egészségügyi dolgozók, tudományos munkatársak és betegek. A rendezvényt a MiCo Convention Centerben, Európa egyik legnagyobb konferencia központjában tartották, mely impozáns méreteivel, formatervezett épületeivel már önmagában is elbűvöli az embert. Az épületkomplexum Milánó új, Citylife nevű negyedében található, a központ egyszerre 18 000 ember befogadására képes, 50 ezer m2 kiállítótérrel rendelkezik. Jómagam a Magyar Reumabetegek Egyesületének elnökeként vehettem részt az eseményen. 2012 óta látogatom az EULAR PARE (az EULAR betegszervezeteket tömörítő szervezete) konferenciáit, EULAR kongresszuson személyes jelenléttel másodszor vettem részt.

Az Európai Reumatológiai Egyesületek Szövetsége három pillérből áll, a reumatológiai betegségekkel foglalkozó betegszervezetek, a reumatológiában dolgozó egészségügyi szakemberek és a tudományos közösségek alkotják a bázisát. A szervezet fő célkitűzése, hogy csökkenjenek a reumatológiai betegségek okozta társadalmi és egyéni terhek, és elősegítsék illetve fejlesszék a reumatológiai betegségek kezelését, megelőzését és a rehabilitációt.

Az EULAR mindhárom pillére egyaránt fontos és egyenértékű, ám reumatológiai betegként elsősorban a betegszervezetek munkájában veszek részt. Az EULAR kongresszusokon külön szekciókat szerveznek a betegek számára. „Egyet vásárol – négyet kap” reumatológiai betegségek és társbetegségek címmel például arról hallhattunk érdekes előadásokat, hogy a reumatológiai betegségekhez milyen társbetegségek társulhatnak. Prof. Dr. Xenofon Baraliakos arról beszélt, hogy a reumatológiai betegségek, a daganatos megbetegedések és a mentális egészség milyen kapcsolatban állnak egymással. Egy másik előadó a lelki segítségnyújtás fontosságát hangsúlyozta. A betegedukáció, az önmagunkhoz és a betegségünkhöz való kreatív viszonyulás, a pszichológiai segítség igénybevétele nemcsak a lelkiállapotunk javulását segíti elő, hanem hasznos a krónikus fáradság és fájdalom elleni küzdelemben is. Egy másik szekcióban a biomarkerek kerültek szóba a legújabb kutatások tükrében. A szakemberek a biomarkerek reumatológiai betegségek diagnózisában és kezelésében betöltött szerepével ismertették meg a hallgatóságot.

A reumatológiai betegségek nincsenek életkorhoz kötve, életutunk bármelyik szakaszában megbetegedhetünk, egészen kisgyermekkortól kezdve az időskorig, ezért az egyik szekció témája „0-100-ig 75 percben” – a reumatológiai betegségeknek nincsen kora volt. A szekciókon általában nemcsak a szakemberek beszélnek, az előzetesen meghívott betegek is megosztják tapasztalataikat az adott témában. A betegek beszámolóiból megtudhattuk, milyen fiatalon szembesülni egy krónikus betegséggel, milyen vonzatai vannak, ha valakinél a családalapítási időszakban derül ki, hogy gyulladásos reumatológiai betegsége akadályozza a párválasztásban, a gyermekvállalásban. Ha gyermekvállalásról beszélünk, akkor elsősorban a nőkre gondolunk, pedig a férfiaknál ugyanolyan problémák merülhetnek fel. MD Luis Fernando Perez-Garcia érdekes előadásában a férfiakat helyezte a fókuszba. Az időskori megbetegedés szintén magával hozza az életkori sajátosságokból adódó nehézségeket.

Olyan korban élünk, amikor a technológiai eszközök megkönnyítik a mindennapi életünket, a munkánkat, a szabadidő eltöltését, és hozzájárulnak ahhoz, hogy tudatosabban viszonyuljunk az egészségünkhöz, illetve a betegségünk menedzseléséhez. Az elhangzott előadások szinte mindegyikében szó esett a különböző digitális applikációkról, okosórákról és társaikról, melyek segítenek az egészségi állapotunk felmérésében, a tünetek nyomon követésében, számolják mennyit lépünk, alszunk, hány kalóriát fogyasztunk, mennyi a vérnyomásunk, szívverésünk. Az idősebb korosztály számára azonban gondot okozhat az applikációk kezelése, egyrészt mert bonyolultnak találhatják az elsajátítását, másrészt pedig nehezen tudják elolvasni a kisbetűket, vagy hallják meg a hangjelzéseket. A krónikus betegségek gyakori és talán legkínzóbb velejárója a hosszan tartó, olykor kínzó fájdalom, ezért külön szekció foglalkozott a fájdalommal való megküzdési stratégiákkal. Prof. José Antonio P. da Silva a mechanikus és a gyulladásos fájdalom közötti különbséget mutatta be, majd arról hallhattunk, hogy mit mutatnak a tudományos bizonyítékok a fizioterápia hatásosságáról. Megismerkedhettünk különböző fájdalomkezelési technikákkal, és arról is hallhattunk, hogy a fizikai aktivitás és a foglalkozásterápia mennyiben segít a fájdalom kezelésében.

Úgy gondolom, a kongresszus mindenképpen hasznos volt a betegek számára, rengeteg új információval gazdagodtunk, régi kapcsolatainkat is feleleveníthettük, illetve újakat alakíthattunk ki a többi betegszervezet képviselőivel, és még arra is jutott idő, hogy a város nevezetességeit megnézzük. Szeretném megköszönni a Magyar Reumatológusok Egyesületének, hogy lehetővé tették számomra, hogy a kongresszuson részt vehessek, és támogattak az EULAR PARE Vice president jelölésemben is, melyben szoros küzdelem során csupán néhány szavazattal maradtam le a győztes Elsa Frazão Mateustól.

A beszámoló a Magyar Reumatológia című lap szerkesztőségének felkérésére született, a szerkesztőség hozzájárult a párhuzamos közléshez.

Megtartottuk utó-költészetnapi műsorunkat a Berzsenyi Dániel Könyvtárban, és bátran kijelenthetem, igazi sikerként könyvelhetjük el, a nézőtér dugig telt, pótszékeket kellett beállítani.

A siker azonban nemcsak az érdeklődők számában mutatkozik meg, legalább olyan fontos, hogy a közönség tetszését is elnyerjük. Mit ér, ha ott ülnek százan, kétszázan vagy akár ezren, ám végül elégedetlenül távoznak. Szerencsére a mi esetünkben nem így történt, az előadás befejezése után sorban jöttek oda hozzánk, hogy lelkesen, az élményektől átitatva gratuláljanak.

Egy minihangjátékkal indítottunk, felelevenítve a SzóKöz Rádióban 1995-ben útjára bocsátott Nándor család című folytatásos hangjáték-sorozatot. Az akkori szereplők és karakterek léptek újra a színpadra, Valiczkó Éva (Miriam), Grünwald Zsolt (Grün Valdemár), Gombos Katalin (Auguszta) és Horváth Zoltán (Kázmér), Kelemen Zoltánnal (Nándor Sándor), a Weöres Sándor Színház színművészével kiegészítve, Klotildot pedig én személyesítettem meg. Jó volt újra látni a régi arcokat, elmerülni a család történetében, természetesen új eseményekkel. 

Az új epizódban megjelenik egy vonzó, ám ismeretlennek tűnő férfi (egy hangjátékban természetesen nem láthatjuk, de a mi műsorunk élőben zajlott), aki azt állítja magáról, hogy ő Nándor Sándor, Klotild 15 évvel ezelőtt lelépett férje. Klotild nem hisz neki, mert ez a férfi annyira más, kételkedik benne, hogy valaki ennyire megváltozhat 15 év alatt. Sándor ragaszkodik hozzá, hogy márpedig ő igenis Nándor Sándor, bizonyítékokat is felhoz, bár vannak apró tévedései. Klotild tanácstalan, megkérdezi Miriamot, a féltestvérét, Kázmért, a család barátját, Auguszta, Nándor Sándor egykori barátnője is tanúskodik, és felhívják Grün Valdemárt, a vejüket is. Ők sem tudják eldönteni, hogy valódi vagy ál-Sándorral van-e dolguk, hiszen egyaránt szólnak érvek mellette és ellene is. A nézők feladata volt, hogy eldöntsék a hangjáték végkimenetelét. A többség arra szavazott, hogy ő a valódi Nándor Sándor. De vajon ezzel jól járt Klotild? Egyáltalán miért bukkant újra elő annyi év után a rég eltűnt férj vagy a B variáció szerint az ál-Sándor? A mozgatórugó jelen esetben is a pénz.

A hangjáték után, hogy méltóak maradjunk a költészet napjához, Tátrainé Irénke, Dobolánné Ács Rozál, Koroknai Józsefné és jómagam verseket olvastunk fel, majd a zenei blokk következett Kergyikné Léránt Erika és Horváth György zenésztársaimmal. Saját szerzeményeket, megzenésített verseket és slágereket adtunk elő. A közönség velünk együtt énekelte a Jöjj, kedvesemet, a Postakocsit, az Ohio-t, méghozzá nem is akárhogyan, szinte eggyé olvadtunk a dalokban. Az Új Bojtorján Zenekar Búcsúzó című dalának szövege: 

"Épp így köszönök el tőled most e dalban,

És hogy mikor látjuk egymást, nem tudom."

ránk is vonatkozik, hiszen a sikeren felbuzdulva folytatása következik, újra látjuk egymást a közönséggel. .

Fotó: Tátrainé Irénke és Nagy Jácint:https://www.savariaforum.hu/rovat/hozzam-tartozol-rozan-eszter-es-baratai-a-konyvtarban 

ROZÁN ESZTER ÉS BARÁTAI

szeretettel várnak minden érdeklődőt

a Berzsenyi Dániel Könyvtárban

2023. április 21-én 16.30 órakor kezdődő

zenés irodalmi műsorukra.

Műsoron:

Sándor vagy nem Sándor – hangjáték,

versfelolvasás,

saját zeneszámok és közismert dalok

Közreműködők:

Kelemen Zoltán színművész, Valiczkó Éva, Grünwald Zsolt, Horváth György, Kergyikné Léránt Erika, Gombos Katalin, Horváth Zoltán, Koroknai Józsefné, Dobolánné Ács Rozál

Akárcsak régen, most is itt a tavasz,

hóvirág, tőzike megmutatja szirmát,

nárcisz és ibolya illatukat ontják,

mégis úgy érzed, ez már nem ugyanaz.

Akárcsak régen, most is zöldül a táj,

pattanásra kész rügyek vesznek körül,

lelked e pompának őszintén örül,

mégis úgy érzed, valami belül most fáj.

Akárcsak régen, újra versbe írnád,

hogyan kel életre álmából a határ,

hogyan szárnyal megint mezőn át a madár,

mégis átérzed titkos belső kínját.

Nem csobog a patak, nem úgy, mint régen,

aszálytól senyvedve jajong virág, fű, fa,

kiapad a kis tó, esőt kérne még ma,

tikkadt halak úsznak poshadó medrében.

Mégis tollat ragadsz, csak úgy mint régen,

hogy megírd életünk igaz valós voltát,

mint tette az ember jól, rosszul a dolgát,

elérte-e célját, e röpke földi létben.

Körülölel a sűrű este,

megkínzott teste rád borul,

súlyától megtörve ballag céltalan

árnyékát vesztett fák között,

s te követed lassan, szótlanul.

Iszapló homályban megbújik

a távoli s vágyott otthon,

már nem tudod merre van,

csak űzötten bolyongsz tovább,

keresztül reményen, poklon.

A józan ész becsukja kapuit,

se ki, se be, nincs tovább,

nem akartál kívül rekedni,

bent az élet mégis más,

ám a szándék néha tétovább.

Nézed, ahogy az évek elsuhannak,

érzed, mégis van remény talán,

az éj egyszer hajnalba fordul,

újra kinyílik a megrekedt zár,

s te újra nevetsz majd lelked hajnalán.

Saját fotó

Szártalan kankalin (Primula vulgaris)

Primrose

Kankalinfélék családja

A primula nemzetség a latin primus szóból származik, arra utal, hogy ezek a növények tavasszal a legelsők között bújnak elő. A szártalan kankalin Magyarországon is őshonos. Védett növény, ugyanakkor a kertekben is megtalálhatjuk, valamint termeszthető is. Kulcsvirágnak illetve Szent Péter kulcsának is nevezik, mivel a legenda szerint, amikor Szent Péter leejtette a mennyország kulcsát a földre, a kulcs gyökeret vert, és kankalinná változott. Ha jobban megvizsgáljuk a virágzatát, kulcscsomóra emlékeztethet.

Rozán Eszter: Hullám sodorta álmok - kötetbemutató

2022. december 09. 16:30

BDK Szombathely, földszinti előadóterem

A Berzsenyi Dániel Könyvtár és a Szülőföld Könyvkiadó szeretettel vár minden érdeklődőt 2022. december 9-én 16.30 órai kezdettel Rozán Eszter: Hullám sodorta álmok című regényének bemutatóján. 

A szerzővel beszélget Kovács Ágnes irodalomtörténész

Közreműködik: Kelemen Zoltán, Horváth György, Kergyikné Léránt Erika, Gombos Katalin, Tóth Ernő