Fotó: Büki László (A Hullám sodorta álmok című könyv bemutatója Kelemen Zoltánnal, Berzsenyi Dániel Könyvtár)

El sem hiszem, hogy itt vagyok Bécsben. Nem értem, hogyan tudott Pusztafay Kázmér rávenni arra, hogy eljöjjek a klinikájára. Azt akarja bemesélni nekem, hogy beteg vagyok, anorexiás, és segítségre van szükségem. Igaz, hogy mostanában kevesebbet eszem, de ezt tudatosan teszem, sőt, büszke vagyok rá, hogy nem falok nyakra-főre, hanem megállom, hogy kihagyjam az étkezéseket. Szerinte az anorexia tipikus tüneteit mutatom, mint például a drasztikus fogyás, kóros soványság zörgő csontokkal, kimerültség, álmatlanság, szédülés, fizikai gyengeség, kékes elszíneződés az ujjakon, száraz, sárgás bőr, fázékonyság, alacsony vérnyomás, kiszáradás.

Honnét veszi, hogy ez lennék én?

Bárhogy is nézem magam a tükörben, nem látom, hogy kórosan sovány lennék, sőt, szerintem még bőven lenne mit leadnom. Kázmér erre azt mondja, hogy ez a megváltozott testkép miatt van, mert nem látom reálisan önmagam, azt képzelem, hogy kövér vagyok, pedig a valóságban kiállnak a csontjaim. Utánaolvastam a neten, az anorexiára valóban jellemző a testképzavar, de nem nálam. Csak meg tudom állapítani, hogy nézek ki. Még nem értem el a tökéletes testalkatot, viszont a legjobb úton haladok felé.

Nézzük a többi tünetet. Kimerültséget valóban érzek időnként, oké, mostanában egyre gyakrabban, ez attól van, hogy sokat sportolok. Számolom, hogy mennyi kalóriát adok le naponta, többnek kell lennie, mint amit magamhoz veszek.

Álmatlanság. Ennek szerintem a kánikula az oka, a nagy melegben nem tud az éjszakai nyugalomhoz szükséges hőfokra lehűlni a testünk.

Szédülés. Szerencsére a szédülés nem állandó, bár időnként előjön. De hát csak ismételni tudom magam, ki ne szédülne ebben az irdatlan hőségben? Még a szomszéd Rafi kutyája is lógó nyelvvel nyúlik el a kövön, és eszében sincs megmoccanni.

Fizikai gyengeség. A válaszom, az időjárás az oka.

Kékes elszíneződés az ujjakon. Ez aztán abszolút nem jellemző rám. Akárhogyan is nézem, az én ujjaim nem kékek. Az elszíneződés az oxigénhiány miatt jön létre, hát az én szervezetemben van megfelelő mennyiségű oxigén.

A bőröm sem sárgás vagy száraz, s hogy néha miért fázom mégis a kánikula ellenére? Ennek is megvan a fiziológiai magyarázata, az izzadás után lehűl a test, összehúzódnak az erek, ez borzongást vált ki.

Fotó: Büki László

Mikor mindezeket elmagyaráztam Kázmérnak, az volt a válasza, hogy ez is az anorexia jellemzője, hogy nem ismerem el a tüneteket, mindenre találok magyarázatot. Az az érvem sem hatja meg, hogy az anorexia a fiatalok betegsége, eseteket sorolt fel, amikor jóval ötvenen túl jelentkezett a betegség. Kázmér kifejtette, a két legveszélyeztetettebb életkor a kamaszkor és a változókor. Mindkét esetben jelentős változásokon megy át a testünk, és ha valaki ezt nem bírja elviselni, akkor könnyen a nem-evésbe menekül, míg mások inkább túleszik magukat, egyik megoldás sem jó, csupán kényszercselekvés. A megoldás önmagunk és az életkorunk elfogadása, és kiaknázni a lehetőségeinket az adott szituációból. Tud ám szép dolgokat mondani ez a Kázmér, csak győzze az ember hallgatni. Csak egy beszédesebb ember van itt nála, Gizi nővér, aki ha szót kap, akkor megállíthatatlan. Annak ellenére, hogy nem értek egyet Kázmérral, hagytam, hogy rábeszéljen erre a kezelésre, már csak azért is, mert baráti alapon jócskán engedett az árból, a második férjemre, Aladárra való tekintettel.

Fotó: Büki László

Rozán Eszter: Egyél, ha bánt az élet! (Szülőföld Könyvkiadó)

Könyvbemutató:

2024. december. 9. 17.00

Berzsenyi Dániel Könyvtár (Szombathely, Dr. Antall József tér 1.)

Az est folyamán elhangzik:

Rozán Eszter: A csoki a végzetem (hangjáték)

szereplők: Gombos Katalin, Horváth Zoltán, Kelemen Zoltán, Rozán Eszter, Valiczkó Éva

Rozán Eszter: A csoki mindig közbeszól

Előadók: Györkéné Mölcs Mária, Horváth György, Kergyikné Léránt Erika, Rozán Eszter

A szerzővel beszélget: Horváth Zoltán