Hamarosan megjelenik az Albatrosz szabad című regényem a Szülőföld Könyvkiadó gondozásában. Hogyan lett a félénk Albatroszból világhírű gyógyító? Mi történt Stellával, az újságírónővel Münchenben? A könyvből minden kiderül.

Stella, az online magazinoknak dolgozó újságíró nemcsak a hétköznapok szürkesége, hanem önmaga elől is menekül, amikor barátjával, Olivérrel buszos társasutazásra indulnak. Macskáját a szomszédjára bízza, félbehagyott munkáit elrendezi, és bízik abban, hogy kialakulóban lévő depressziója a környezetváltozástól rendbe jön. Várakozásai nem válnak valóra, az út során felbukkanó események teljesen kibillentik az addig is ingatag egyensúlyából, megállíthatatlanul sodorja végzete felé a kedélyhullámzása okozta ár. Közben elkezdődik egy új tanév egy különös müncheni természetgyógyász akadémián, melynek a szerző korábbi regényeiből megismert kendős figurája, Albatrosz is hallgatója. Nem könnyű a beilleszkedés a férfi számára, az ott töltött pár hónap mégis sorsformálóvá válik. Stella és Albatrosz útja egy hideg novemberi napon kereszteződik…

Részlet a könyvből:

– Debreceni Lajosnak hívnak, könnyű megjegyezni a nevemet, mert Debrecenben lakom – száll fel a buszra nevetve az idegenvezető. – Ki találja ki, hogy mi a kedvenc ételem?

Valaki hátul kuncogva megszólal: – Talán a debreceni?

– Pontosan – bólint az idegenvezető. – Debreceni Lajosnak Debrecenből debrecenit kell ennie. Jegyezzék meg, a jelszó: debreceni!

Nyugdíjas korban lévő, ősz hajú fickó, a szeme égszínkék, kopott sötétkék öltönyt visel. Hajnalban keltünk, alig bírom nyitva tartani a szememet, szívesen szunyókálnék egy kicsit, de Lajos folyamatos csacsogása ébren tart.

– Sopronnál hagyjuk el Magyarországot, először a Wachau völgyébe megyünk, Kremsbe, de addig még rengeteg csodaszép dolgot látunk a busz ablakából.

Olivér a telefonját nézegeti, a többiek vagy beszélgetnek, vagy fáradtan elnyúlnak az üléseiken.

A könyvbemutató 2019. március 6-án, szerdán 17.00 órakor kezdődik a Berzsenyi Dániel Könyvtárban, felolvasó színházzal, zenével, tombolával.

Az est vendégei: Kelemen Zoltán, Fűzfa Balázs és Horváth György

A könyvről Csuti Borbálával beszélgetek.

A személyzet néha, csak úgy éppen heccből,

Albatroszt fog, a tengerek nagy madarát,

Ki unottan követi őket az égből,

Ahogy suhannak a mély, sós vizeken át.

Épphogy leteszik a kopott, vizes deckre,

A lég szabad királya máris esetlen,

Óriási szárnya csüggedten lóg egyre,

Evezőként vonszolja a fedélzeten.

Az egykor erős, vad utazó most gyenge,

Mily gyönyörű volt, s most komikus és csúnya,

Egy ember a csőrébe a pipáját tömte,

Egy másik sántító járását csúfolja.

A költő is olyan, mint az ég hercege,

Ki vihar barátja, villámot kinevet,

S ha földre száműzik, gúnynak lesz részese,

Hatalmas szárnyától tovább már nem mehet.

Rozán Eszter fordítása

L'Albatros

Souvent, pour s'amuser, les hommes d'équipage

Prennent des albatros, vastes oiseaux des mers,

Qui suivent, indolents compagnons de voyage,

Le navire glissant sur les gouffres amers.

À peine les ont-ils déposés sur les planches,

Que ces rois de l'azur, maladroits et honteux,

Laissent piteusement leurs grandes ailes blanches

Comme des avirons traîner à côté d'eux.

Ce voyageur ailé, comme il est gauche et veule!

Lui, naguère si beau, qu'il est comique et laid!

L'un agace son bec avec un brûle-gueule,

L'autre mime, en boitant, l'infirme qui volait!

Le Poète est semblable au prince des nuées

Qui hante la tempête et se rit de l'archer;

Exilé sur le sol au milieu des huées,

Ses ailes de géant l'empêchent de marcher.

2018. október 10-én 17.00 órai kezdettel kerül bemutatásra legújabb könyvem, a Hotel Csillagfürt a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtárban.

Albatrosz, a vállán kendőt viselő fura fiú nem ismeretlen az olvasók előtt, hiszen szerepelt a Nem jött el című regényben. A Hotel Csillagfürtben visszatér, de valami megváltozott, sokkal rámenősebb, macsósabb, a nők bomlanak utána. Új nevet vett fel, most Alex Puchnernek hívják. Hévízen bármi megtörténhet, a pihenés és kikapcsolódás mellett kalandok várják az oda tévedőket.

Könyvbemutató október 10-én, Szombathelyen, a Berzsenyi Dániel Könyvtárban.

ROZÁN ESZTER: HOTEL CSILLAGFÜRT

Hotel Csillagfürt, mennyi minden rejlik ebben a két szóban. Nyár, vágyakozás, utazás, wellness, izgalmas kalandok ígérete, s mindez fűszerezve Alex Puchnerrel, az ellenállhatatlan férfival. A Szülőföld Kiadó gondozásában megjelent legújabb könyvemben fontos kérdéssel foglalkozom, vajon beleszólhatunk-e saját sorsunk irányításába, ki vagy mi határozza meg a jövőnket, a külső körülményeink, vagy az, amit gondolunk magunkról? Különböző emberi sorsok elevenednek meg előttünk, hőseim a maguk módján keresik a boldogságot, több-kevesebb sikerrel. Akik már olvasták, azt mondják, nem lehet letenni, valami vonzza őket, ellenállhatatlanul. Bármelyikünk kerülhet történeteim szereplőihez hasonló helyzetbe, ettől hátborzongató egy kicsit, és mégis megnyugtató, hiszen a fő üzenet az: a meggyőződéseid jelentős mértékben befolyásolják az életedet.

Röviden a regényről:

Nyár, napsütés, Hévíz, minden adott a felhőtlen kikapcsolódáshoz, a dolgok valahogy mégis összekuszálódnak. Ki-ki másért érkezik a gyógyvizéről híres városba, van, aki zilált házasságát szeretné rendbe tenni, mások gyógyulásra vágynak, az alkotói válságban szenvedő író az ihletet keresi, olyanok is akadnak, akik elveszett szerelmüket akarják visszakapni, vagy egyszerűen csak elfáradtak a hétköznapokban: a Hotel Csillagfürt tárt karokkal várja őket. Különös alak bukkan fel a színen, ismertetőjele a fura kendő a vállán, azonnal az érdeklődés középpontjába kerül. Mi vonzerejének a titka, miért bolondul utána fiatal és öreg, és miért hagyja ott érte Szilvi a diákkori szerelmét? A látszólag különálló novellákból fokozatosan bontakozik ki az izgalmas cselekmény, a szálakat nem csupán a hotel köti össze, hanem Ő, a nagy Alex Puchner.

Részlet a Hotel Csillagfürtből:

Puchner gyengéden átöleli Szilvit. Már nem zord maffiafőnök, hanem egy szeretettől sugárzó tekintetű férfi, aki aggódik a kedveséért. Annyi érzés árad belőle, hogy hirtelen megértem, én itt nem rúghatok labdába.

– Egy percig se aggódj, meggyógyítalak! Ennél csúnyább sebekkel is elbántam már. Bízol bennem?

Ujjaival végigsimítja Szilvi arcát. Nem csupán gyógyító simogatás ez, átszövi az erotika, még nézni is rossz.

– Szilvi! – szólalok meg erőtlenül.

Úgy néznek rám, mint akik álomból ébrednek.

– Hát te még mindig itt vagy? Jobb lesz, ha most elmész, öcskös!

Ez úgy hangzik, mint egy parancs, a két smasszer lesben áll, vajon mit fogok csinálni. Nem hisztizek, mint a szőke, tudomásul veszem, ezt a csatát elvesztettem.

– Szia, Szilvi! Azért majd írj!

– Persze, írok.

Lehajtott fejjel kullogok a holmimért.

Brüsszelben tartották az EULAR PARE 21. konferenciáját, melynek középpontjába a tavalyi évhez hasonlóan a korai megelőzés került.

Az idei évben is februárban tartották az Európai Reumaellenes Liga, vagyis az EULAR (European League Against Rheumatism), és a betegszervezeteket tömörítő PARE (People with Arthritis/Rhemuatism in Europe) állandó bizottságának konferenciáját. A 21. alkalommal megrendezésre került esemény színhelye Brüsszel volt, a rendezvényhez csatlakozott a fiatalokat tömörítő Young Pare szervezet is. Hazánkat Dr. Ortutay Judit reumatológus, a Magyar Reumabetegek Egyesületének elnöke és Rozán Eszter elnökségi tag, ifjúsági koordinátor képviselte. Az idén a 2017-es év témája folytatódott, Ne késlekedj, csatlakozz még ma címmel, mely a korai diagnózis és kezelés fontosságára hívja fel a figyelmet. Az eddig megszokottól eltérően kirándulással kezdődött a program, az Európai Parlamentet tekinthették meg az érdeklődők. Szállásunk az Európai Negyedben volt, egy karnyújtásnyira az uniós intézményektől, így gyalog is meg lehetett közelíteni. Nagy élményt jelentett, hogy alig ötpercnyi séta után az ember a parlament szívében találta magát. A 35 ezer négyzetméter alapterületű épületkomplexum két fő szárnyból áll, az egyik a Paul-Henri Spaak épület, a másik pedig az Altiero Spinelli épület. 2007-2008-ban két új szárnnyal gazdagodott a hatalmas épülettömb, az egyiket a mi néha miniszterelnökünkről, Antall Józsefről nevezték el.

A betegségek korai felismerésének fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni, ez fokozottan érvényes a reumatológiai betegségekre is, hiszen az időben elkezdett kezeléssel meg lehet előzni a deformitásokat, rokkantságot, a munkaképtelenné válást. Marianne Thyssen, az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért, munkavállalói készségekért és mobilitásért felelős tagja köszöntőjében arról beszélt, hogy át kell törnünk az akadályokat, hogy megmutathassuk, mire vagyunk képesek. Hangsúlyozta, támogatni fogja az EULAR törekvéseit, hiszen az Európai Unió az emberekért van, ezért fontos a cselekvés. A reumatológiai betegségek elleni harc nem ráfizetés, hanem haszon, mert előbb-utóbb megtérül. Az idő előtti nyugdíjba vonulások egyik fő okozója a reumatológiai betegségek, ezért az unió számára a megelőzés nem egy választható lehetőség, hanem kötelező törvény.

Johannes W. J. Bijlsma, az EULAR elnöke az elsődleges, másodlagos és harmadlagos prevenciót mutatta be. Az elsődleges prevenció célja a betegség kialakulásának megakadályozása. A korai kezelés a másodlagos prevenciónak felel meg, a kezdeti stádiumban lévő tünetek felismerése, és a kezelés minél korábbi elkezdése a cél. A harmadlagos prevenció a betegség súlyosbodásának a megelőzésére szolgál. Bijlsma professzor a társbetegségekről is beszélt, a leggyakrabban depresszió társul a reumatológiai kórképekhez. Egészséges életmóddal rengeteget segíthetünk állapotunk javulásában, melynél a fizikai aktivitás kulcsfontosságú, napi egy óra sétától nemcsak a fizikai, hanem a lelkiállapot is egészségesebb irányba terelődik. A dohányzás viszont káros hatású, kutatások bizonyítják, hogy a reumatológiai betegségben szenvedők állapota rosszabbodik a dohányzástól. Az előadást követő panelbeszélgetésen felmerült a vakcináció kérdése, mint elsődleges prevenció.

A bemutatkozó előadások után a workshopok következtek. Az egyik műhelybeszélgetésen azt vitattuk meg, hogyan lehetne segíteni azokat a 18 év alatti fiatalokat, akik az iskolában hátrányos helyzetbe kerülnek a betegségük miatt. Egy másik csoportban az interjúkészítési képességeket lehetett fejleszteni. Egy beszélgetésen az egészséges életmód került a középpontba, hogyan előzhetjük meg megfelelő életmóddal a reumatológiai betegségek okozta károsodásokat. Szó volt még a politikai döntéshozatalban való részvétel módjairól is, illetve arról, hogyan hozzunk létre kampányt, mely a gyerekek és fiatalok betegségének korai felismerését támogatja. Azok, akik jobban bele szerettek volna mélyen a videókészítés rejtelmeibe, szintén megtehették egy workshopban.

A díszvacsorára egy Brüsszelhez közeli település templomában került sor, furcsa érzés volt egy templomi hajó félhomályában elfogyasztani a vacsoránkat, a csontig hatoló hidegben. Az átélt élmények azonban önmagukért beszéltek, kellemes emlékekkel tértünk haza. 

Halkan ropogott a hóval fedett ösvény a lába alatt, ahogy szapora léptekkel áthaladt az erdőn. Szikrázón sütött a nap, szinte elvakította a ragyogás. Megdermedt a csend, a fehér lepelbe burkolózott fenyők csak itt-ott törték át zöld tűleveleikkel a szédítő káprázatot. Csípős fuvallat libbentette meg hirtelen a jeges földből előbújó, fonnyad leveleikkel szebb napokra emlékező páfrányokat. Megborzongott, csontjáig hatolt a hideg. Valahol varjak károgtak, néhány ismeretlen madár keringett hosszúra terjesztett szárnyakkal az ég alján. Kezét az arcához szorította, a fagyos levegőtől megfájdult a foga. Hazavágyott, szeretett volna végignyúlni kedvenc foteljában a kandalló előtt, és hallgatni, ahogy lágyan pattog a tűz. Apróbb fenyők sorakoztak előtte, kíváncsian végigmért néhányat, majd megrázta a fejét. Az út a tó felé kanyarodott, egyre messzebb került az otthonától, de még mindig nem találta meg, amit keresett. Tölgyes rész következett, a fák dideregve kacsintottak rá, ahogy elhaladt mellettük. És akkor megpillantotta. Ott állt magányosan a tóparton, némán és méltóságteljesen, büszkén emelte ágait az ég felé. Szerelem volt első látásra, tudta jól, csakis ő kell, és senki más. Néhány tőkés réce sétálgatott a jégen, bizalmatlanul méregették, ahogy magasba emelte a fejszéjét.

Kivághat-e egyáltalán egy ilyen gyönyörűséget, suhant át agyán a gondolat, mielőtt lecsapott volna. A fenyő csak állt moccanatlanul, mintha szelíden biztatná, otthonod ékessége leszek, szebbé teszem az ünnepeteket, ha magaddal viszel. Ne félts, tudom, mi vár rám, de vállalom.

Díszed leszek én,

elvarázsollak, ha hagyod,

érted születtem.

A létra tetején áll, alig észrevehető mosollyal az arcán helyezi a csúcsdíszt a legfelső ágra. A kissé megnyújtott üveggömb vörösen izzik, dacosan néz le a magasból, uralja a teret, de nem bántón, inkább kiemeli a többi függelék meg a szaloncukrok tarkaságát. Boldogan felsóhajt, a létra kicsit meginog, kedvese kapja el az utolsó pillanatban, mielőtt végleg eldőlne. Hálásan pillant rá, bekapcsolja az égőket, meghitt fénybe borul a szoba. A kandallóban már ég a tűz, az asztalon halászlé gőzölög. Apró kiskutya sündörög körülöttük kíváncsian, ez az első karácsonya, még nem igazán tudja, mi történik. Izgatottan szaglássza a szekrény mélyéről előkerülő csomagokat. Az egyik kisebb, halványsárga doboznál fellelkesedik, érzi, ez az ő ajándéka. Nyílik az ajtó, két kipirult arcú kisgyerek ront be rajta, nyomukban a nagymamájukkal. Az asszony csillapítja őket, várjatok, ne olyan hevesen, de a gyerekek nem tudnak tovább várni. Halkan felsikoltanak, amikor megpillantják a karácsonyfát. Ott pompázik teljes díszben, soha nem szűnő szelídségével idézve a reményt, a gyerekkor örök titkát, mely mindig velünk marad, csak akarnunk kell.

Csillagok közt él

karácsony titka, lelked

útján száll tova.

 2017. december 5-én 17.00 órakor lesz a Nem jött el című regényem bemutatója Szombathelyen, a Berzsenyi Dániel könyvtárban.

A könyvet bemutatja: Csuti Borbála középiskolai magyartanár

Közreműködik: Kelemen Zoltán színművész

Részlet a regényből:

Zsolt rontott be feldúltan, csapzott hajjal, szeme alatt sötét árok húzódott, általában makulátlan fehér inge gyűrötten tapadt a testére.

– Már megint dohányzol! – esett nekem minden bevezetés nélkül.

Mélyet szippantottam a cigarettából, Zsoltra sem pillantva hanyagul lepöcköltem a hamut a földre.

– Szia, örülök, hogy megjöttél.

Válaszra sem méltatott, az ablakhoz rohant, vadul feltépte, kilincse a kezében maradt. Káromkodva tette a párkányra, heves mozdulatával lesodort egy konzervdobozt. A fém csörrenve landolt a járólapon, vékony vonalat karcolva a vajszínű csempébe.

– Mondd, hogy tudsz te így élni? – intett körbe teátrálisan.

Tekintetemmel követtem a mutatóujját, de semmi rendkívülit nem találtam. Műtermem a szokásos hanyag eleganciájával szunnyadt az álmosító délutánon, a falak mentén a befejezett és a befejezésre váró képeim sorakoztak, festékes tubusok, ecsetek szerteszét, középen pedig a kocka uralta pimaszul a teret.

– Dohányzol, mint a gyárkémény, és még arra sem vagy képes, hogy kinyisd az ablakot!

Éppen a számhoz emeltem volna a cigarettámat, amikor Zsolt megmagyarázhatatlan indulattal kitépte a kezemből, a földre hajította, és egyre csak taposta, mint akinek esze ágában sincs abbahagyni. Még sosem láttam ilyennek, néma rettenettel húzódtam a sarokba, a kockám mögött kerestem menedéket. Talán rossz napja lehetett a munkahelyén, megbánthatta a főnöke? Még ha így is történt volna, ez akkor sem magyarázat erre a már majdnem állatias viselkedésre. Tombolása lassan alábbhagyott, zihálva nézett az ajtó mellé, ahol a dívány állt régebben. Lemondón legyintett.

– Hja, mindig elfelejtem, hogy még csak le sem tudok ülni a drágalátos műalkotásod miatt. Nézd Alma…

Hirtelen elhallgatott, mint aki a megfelelő szavakat keresi. A megszólítás nem sejtetett semmi jót, hol maradt a „Nyuszifül” vagy a drágám?

– Kérsz kólát? – indultam a sarokba letett palack felé.

– Cigi és kóla! – dörmögte alig hallhatón.

Újra az ablakhoz ment, hosszasan bámulta a forgalmat. Az utca a szokásos késő délutáni csúcsforgalmát élte, buszok, autók haladtak el hangos dübörgéssel, gyerekek kiáltoztak, egy csecsemő kétségbeesetten sírva fakadt, munkagépek berregtek a közeli építkezésen.

– Miért nem jössz már, Józsi! – üvöltötte egy borízű hang.

Nos, pontosan az ilyen zajok miatt zárok mindent, roppant zavaró tud lenni, amikor koncentrálok. Egyszer a baloldali szomszédunk összetört egy üveget az erkélyén, úgy összerezzentem a váratlan csörömpöléstől, hogy teljesen más irányba vezettem az ecsetet, mint amerre szerettem volna. Nem szívesen bízom a véletlenre az alkotás folyamatát, előre eltervezek mindent, de akkor jól jött ez a félresiklott mozdulat, egészen más lett a kép összbenyomása, így aztán meghagytam.

Decemberben megjelenik a Nem jött el című regényem. Ez az ötödik könyvem, az előzőekhez hasonlóan izgalmas történet, Opál és a családja helyett teljesen új szereplőkkel. 

Rejtélyes vallási csoport próbálja különleges módszerekkel magához csalogatni az embereket, hogy miután megtértek, teljes kontroll alatt tarthassák őket. A gyülekezet tagjai számára természetes a drákói szigor, vakon követik az elöljárók utasításait. Közben Alma, a harmincas éveiben járó képzőművész lelkesen készül Düsseldorfba, a téli kiállításra, barátja azonban válaszút elé állítja, vagy ő, vagy a művészet. Hogyan fonódik össze Alma sorsa a gyülekezettel, s hogyan kerül kapcsolatba a jelen eseményekkel Emmeline Pankhurst, a nőjogi harcos? Új regényem fontos kérdéseket boncolgat, és egy testhez álló feladattal Kovács felügyelő is megjelenik a színen. 

Ez az első bejegyzés, amit automatikusan hoztunk létre. Vázlatban van, így csak a blogod tagjai láthatják. Próbáld meg átszerkeszteni, ha sikerült akár törölheted is és kezdődhet a blogolás.

Kérdéseket és észrevételeidet a support@blog.hu címre tudod elküldeni. Jó blogolást!

A blog.hu csapata