Erhard kemény diónak ígérkezett, de elhatároztam, ha már így alakult, azért sem adom fel. Sétálni hívtam a partra, örömmel jött velem, legalábbis azt mutatta.

A kellemes este sokakat kicsalogatott a szabadba, vidám párocskák, kisgyerekes családok, idősebb, összeszokott házaspárok andalogtak a sétányon. A Balaton vize már elcsendesedett, se hattyúk, se tőkésrécék nem mutatkoztak. A kikötőnél mélyet szippantottam a levegőből.

– Ugye milyen békés? – jegyeztem meg újdonsült barátom felé fordulva.

Erhard elmélyülten fürkészett valamit a távolban, hiába követtem a tekintetemmel, nem tudtam kivenni, mi volt az. Olyan érzésem támadt, mintha lélekben nem is lenne jelen, talán éppen egy matematikai problémán gondolkodott.

Sokára szólalt csak meg.

– Igen, nagyon kellemes itt ilyenkor.

– Csak úgy egyedül vagy itt?

Magam is meglepődtem a kérdésemen, ki nekem Erhard, hogy a magánéletéről faggassam?

Ő azonban nem sértődött meg.

– Igen, egyedül vagyok. Az utóbbi hónapokban keményen dolgoztam, úgy gondoltam, megérdemlek néhány nap kikapcsolódást.

Letéptem egy pitypanglevelet, sodorgattam az ujjam között.

– De miért nem kísért el a feleséged vagy a barátnőd?

Most aztán állj már le, Linda, figyelmeztetett egy belső hang, igazán nincs jogod ahhoz, hogy a magánéletéről faggasd! Nem mindegy, hogy van-e valakije vagy sem?

Erhard meglepődött, széles léptekkel a móló felé indult, azt hittem, azon nyomban otthagy, már éppen megfordultam, hogy akkor nincs más hátra, visszamegyek a szállodába, amikor azt mondta:

– Gyere, nézzük meg kikötőt!

A mólón is zajlott az élet, egy tinédzserekből álló csoport üldögélt a beton szélén, kezükben sörösüvegek, élénken vitatkoztak valamiről. A padokat mind elfoglalták, Erhard szemfülességének köszönhetően mégis sikerült találtunk egyet.

– Ne haragudj, hogy a feleségedről kérdeztelek, nem akartam tolakodó lenni.

Elnézőn mosolygott.

– Semmi baj, csakhogy erre a kérdésre nem olyan könnyű válaszolni.

– Hát ne válaszolj, ha nem akarsz!

Egy házaspár közeledett felénk kétéves forma kisgyerekkel, a kisfiú büszkén hajtotta aprócska lábával a szemmel láthatóan új, természetbarát műanyag motorját. (Ha létezik ilyen egyáltalán, sokan vitatják, azt tartják, a műanyag az csak műanyag.) Érdekes változáson ment keresztül a műanyaghoz való viszonyulás, először csak az egyszer használatosak kerültek ki a forgalomból, valamivel később az összes megszüntetésére törekedtek, nemrégen pedig megszületett a természetbarát műanyag fogalma. A móló végénél a gyerek felugrott a motorbiciklijéről, ami egy szempillantás alatt oldalra dőlt, ám aprócska gazdája mit sem törődve ezzel a víz felé rohant.

A hosszú fekete hajú nő rémülten felsikoltott.

– Armandócska, azonnal állj meg!

Armandócskának azonban esze ágában sem volt megállni. Már csak néhány lépés volt hátra, és belezuhan a vízbe. Minden olyan gyorsan történt, Erhard felpattant, kinyújtotta a kezét, és a karjába kapta a kisfiút. A gyerek először döbbenten hallgatott, majd sírásra görbült a szája, és éktelen ordításba kezdett.

– Mit csinálsz a gyerekemmel, te!

Az izomkolosszus szinte észrevétlenül előttünk termett, erőteljes mozdulattal kapta ki Erhard kezéből a kisfiút.

– Hogy merted a gyerekemet megfogni?

Annyi indulat süvített belőle, hogy attól féltem, megüti Erhardot.

Közben a megszeppent anyuka is odaért.

– Hagyd már Feri, csak segíteni akart!

– Úgy van! – bólintott Erhard.

A pasas most a nőre zúdította dühét.

– Te csak kussolj, neked nem osztottam lapot!

Az asszony lehajtotta a fejét, minden bizonnyal hozzászokott már az efféle bánásmódhoz.

– Legalább add oda a gyereket!

A kisfiú az anyja vállára hajtotta a fejét. Erhard mondani akart valamit, de rátettem a kezem a karjára, és némán mutattam, hogy ne. Ez a fickó azok közé tartozott, akikkel nem jó ujjat húzni.

– Ne haragudjanak a férjemre! – a nő inkább suttogta, mint mondta. – Köszönöm, hogy nem engedték, hogy Armandó a vízbe essen.

– Nem esett volna bele – fröcsögött a kolosszus. – Ügyes gyerek ez, tud magára vigyázni. Te pedig, ha még egyszer hozzányúlsz a gyerekemhez!

Nem fejezte be a mondatot, de nem is volt rá szükség, nagyon jól el tudtam képzelni, mi történne akkor. Erhard is tisztában lehetett ezzel, mert szó nélkül elindultunk a sétány felé.

– Te pedig indulj haza! – hallottuk a hátunk mögül az ellentmondást nem tűrő, túlságosan is alpári hangon kiadott parancsot.

Amikor biztonságban éreztük magunkat, Erhard remegő kézzel megtörölte a homlokát. Akkor vettem csak észre, hogy mennyire megizzadt.

– Hát így próbáljon meg az ember életet menteni.

Könnyednek akart látszani, de lerítt róla, hogy megviselte az eset.

– Te azt tetted, amit ilyenkor tenni kell. Nem a te hibád, hogy az a férfi olyan bunkó volt. Megfogta a kezemet.

Megfogta a kezemet.

– Felejtsük el, az a lényeg, hogy az a kisfiú nem esett a vízbe. Ámbár, hogy őszinte legyek, sajnálom szegényt, hogy ilyen családban kell felnőnie. Egy primitív, uralkodó típusú apa, egy bántalmazott, behódoló anya nem éppen a legjobb környezet.

A történtek engem is feldúltak, mert az még csak hagyján, hogy egy árva köszönöm sem hangzott el, de hogy majdnem megverték Erhardot, amiért segíteni akart, az már mindennek a teteje.

Nemsokára kapható lesz a könyvesboltokban a Szülőföld Kiadó gondozásában megjelenő legújabb regényem, a Mielőtt kiapad. Ezúttal is izgalmas történettel jelentkezem, a főszereplő, Linda a maga módján igyekszik kiigazodni az őt körülvevő világban, ám akaratlanul is olyan dolgokba keveredik, melyekről álmában sem gondolta volna, hogy megtörténhetnek.

Nem lerágott csont, sőt, a java még csak ezután következik.

Élhetünk-e úgy a klímakatasztrófa árnyékában, mintha mi sem történne? Akkor is a mindennapi gondjaink kötik le gondolatainkat, amikor nyilvánvaló, hogy a romlás virága már kibontotta szirmait? Linda nem akar mást, csak boldog lenni, dolgozni, szeretni, élvezni az élet apróbb és nagyobb örömeit. Vállalja a harcot, akkor is, ha a közvetlen környezetével kell megküzdenie, ha közben megbotlik, ha kételyek gyötrik. Rendíthetetlen optimizmusa segíti át a nehézségeken, jóllehet ő maga is tisztában van azzal, hogy már semmi sem a régi.

Szerelmek, csalódások, apróbb örömök, bánatok jellemzik a Mielőtt kiapad szereplőinek életét, miközben a háttérben fokozatosan felsejlik a klímakatasztrófához közeli állapot. A Balaton és a Velencei-tó vízszintje jócskán csökkent, a műanyagokat felszámolták, a kormányok számos intézkedést tettek a környezet védelmében, a szélsőséges időjárás azonban megmaradt. Linda hosszú hétvégére indul a barátaival, míg szerelme, Rudi, egy félreértés miatt nem tart velük. A vízpart, az áprilisi hőség, majd egy hirtelen jött vihar teljesen megzavarja a nő fejét, olyasmit csinál, amit később nagyon megbán. Helyzetét nehezíti zsarnoki természetű anyja, aki nemcsak a lánya, hanem mások életét is megkeseríti, szinte elkerülhetetlen a végzete. A regényben felbukkan Jackson Pollock huszadik századi amerikai absztrakt expresszionista festő, szoros szálakkal kapcsolódva a jelenhez. Az alternatív jelenben játszódó történet bár technikailag kissé előbbre jár, mégis kísértetiesen mai.

Részlet a könyvből:.

Óriási morajra rezzenek össze, hirtelen befelhősödött az ég, villámok sziporkáznak mindenfelé, tombol a szél, már viszi is a szalmakalapomat. Erhard kötelességtudóan utánaszalad, a víz szélénél éri utol, az utolsó pillanatban kapja el. Diadalmasan felém indul, már szakad is az eső, a szél vadul őrjöng, magával sodor mindent, amit ér, törülközőket, újságokat, papírpoharakat. Az eddig vidáman sütkérező emberek most pánikszerűen kapkodják össze a holmijukat, és rohannak a szálloda felé. Már azalatt bőrig ázunk, amíg a hotel bejáratához érkezünk. Annyira besötétedett, hogy az orrunkig sem látunk. A félhomályban tapogatózva botorkálunk a liftek felé, Erhard megbotlik valamiben, ha nem kapom el, talán el is esik. Olyan sokan várakoznak a felvonók előtt, pedig szemmel láthatóan nem működnek, ezért aztán úgy döntünk, gyalog megyünk.

Bemutató:

2019. december 5. 17.00

Szombathely, Berzsenyi Dániel Könyvtár

Azt mondják, a féltékenység zöld szemű szörny, ott ólálkodik körülötted, és addig rágja a füledet, amíg meg nem adod magad. Nos, ez az én esetemben is így van, ugyanis ahogy telik az idő, egyre jobban belém fészkeli magát a gondolat, hogy Annának van valakije. Ő azt állítja, hogy Pilates edzésekre jár a keselyű téri Közösségi Házba, én azonban nehezen tudom ezt elhinni. Miért kell neki hetente háromszor odamennie, amikor amúgy is olyan karcsú, mint a nádszál? És miért rúzsozza ki a száját előtte? Miért kell a legszebb ingében és szoknyájában feszítenie, ha ott úgyis átöltözik.
– Jaj, csacsikám, te ezt nem értheted – válaszolja, ha szóvá teszem. – Egy nőnek mindig ügyelnie kell a külsejére, még sportolás közben is.
Ilyenkor kételkedve nézek rá.
– Azt ne mondd, hogy szoknyában tornászol!
– Hát persze, hogy nem – neveti el magát –, itt van a hátizsákban az edzőfelszerelésem.
Annyira édes a hangja, hogy nem tudok haragudni rá. Szó, ami szó, nagyon ízlésesen öltözködik, kiváló érzékkel választja ki a vékony alakját előnyösen kihangsúlyozó ruhákat, színösszeállításával pedig még a legmorcosabb férfiakat is megvadítja. Hát éppen ez az! Ne akarjon megvadítani más férfiakat, amikor itt vagyok neki én! Engem csábítson el, akár naponta százszor is! Égszínkék szemét rám szegezi, lágy hangon búcsúzik.
– Ha este későn érnék haza, ne várj meg, feküdj le nyugodtan!
Hohó, várjunk csak! Mi az, hogy későn ér haza! Az edzésnek fél kilenckor vége, olyankor már nincs nagy forgalom, de még ha dugóba kerülne is, akkor sem tart fél-háromnegyed óránál tovább az út. Ennek ellenére a legutóbb is mi történt? Éjfél körül állított be jókedvűen, alkoholtól kipirult arccal. Nem aludtam még, vártam, milyen kifogással hozakodik elő.
– Mackókám, muszáj volt a barátnőimmel beülnöm a Muskátliba, Julinak szerelmi bánata van, ki vigasztalja meg, ha nem mi?
Nem bírtam megállni, hogy ne vágjak vissza.
– Hát látom, jól sikerült a vigasztalás, egy kis borocska is legurult a torkotokon!
Mire ő harciasan felkiáltott.
– Csak néhány pohárral ittunk.

Most itt állok az erkélyen magamban tépelődve, szívom egyik cigarettát a másik után, holott jól tudom, nem lenne szabad. Velem szemben teljes pompájában az augusztus délutáni fényözön, szinte elvakít ez a ragyogás. Lent a város a szokásos hétköznapi életét éli, buszok, kamionok, személyautók haladnak tömött sorokban, a buszmegállókban izzadt homlokukat törölgető emberek várakoznak, gyerekek szaladgálnak a parkban, igazi kánikulai nap, épp egy parányi szellő lengedez a folyó felől. Én is érzem a forróságot, az arcom már lángban ég, a korlátra könyökölök, majd rögtön el is kapom onnét a karomat, a vas teljesen áttüzesedett.
– Ugye, jól befűtöttek!
Elvira napozik a szomszéd erkélyen parányi bikinijében, csoda, hogy eddig nem vettem észre. A bőre már majdnem fekete, az egész nyarat az erkélyükön töltötte, napbarnított teste éles kontrasztot képez a hófehér fürdőruhájával. Egy darabig gondolkodom, mit válaszoljak.
– Hát igen, jó meleg van.
Alighogy kimondom, megbánom, valami szellemesebbet kellett volna, de nem jut eszembe semmi. Ha jobban belegondolok, kedvem sincs a társalgáshoz, Anna vélt vagy valós hűtlensége minden mást elhomályosít.
Elvira azonban tovább csacsog.
– Ilyenkor a legjobb egy jó hideg sör.
Kelletlenül bólintok.
– Hát igen.
Szomszédasszonyom feláll a nyugágyból, a két erkélyt elválasztó korláthoz jön, szőke haja a vállára omlik, menet közben csak úgy feszül rajta a bikini, az egyik melle ki is buggyan belőle.
– Nekem van a hűtőben söröm. Nem akarsz átjönni?
Éppen szívok egyet a cigarettámból, a javaslat hallatán belém szorul a szusz, köhögő roham fog el, alig tudom abbahagyni. Elvira átnyúl, hátba akar vágni, én elhúzódom, a cigaretta kiesik a kezemből, reflexszerűen utánakapok, hát persze, hogy az égő végét szorítom a tenyerembe.
Titkolni próbálom a fájdalmat, mégis felszisszenek.
– Sssssz!
– Ó te szegény, gyere át, majd én meggyógyítalak.
Anna bársonyos hangja után irritál Elvira reszelős dörmögése.
– És mi van a férjeddel? – kérdezem nem kevés gúnnyal. Lekicsinylő kacaj a válasz.
– Ő most dolgozik, nem fog zavarni minket. És Anna?
Nem tartozom beszámolóval ennek a nőnek, a magánéletemet meg főleg nem akarom elé tárni. Mi ütött hát belém, hogy mégis ilyen kedélyesen felelek?
– Bevásárolni ment, bármelyik percben megjöhet. Á, már látom is! – mutatok a piros lámpa előtt várakozó Fordra. Lelkes szomszédasszonyomnak ez sem szegi kedvét.
– Hát jó, de ha majd úgy alakul, akkor csöngess be bátran! A férjem minden páros héten délutános, a páratlanokon meg délelőtt dolgozik.
Anna meglátja, hogy az erkélyen vagyok, széles mozdulatokkal kiinteget az autóból. Visszaintek. Köszönés nélkül fordulok a lakásba, az se zavar, ha Elvira faragatlannak gondol ezért.
Anna kipakolja, amit vásárolt, és már készül is az edzésre.
– Kicsit megkéstem, annyian voltak a pékségben. Nézd, milyen szép zsömléket kaptam! Máglyarakást akartam csinálni, de ma már nem lesz rá időm, mert nem érek oda a Pilates-re.
A máglyarakást női ételnek tartom, nincs benne hús, most mégis jobban el tudnám viselni, minthogy Anna megint elmenjen.
– És mi lenne, ha ma itthon maradnál? Megennénk a máglyarakást, utána borozgatnánk, beszélgetnénk, vagy elmennénk sétálni.
Anna erőteljesen rázza a fejét.
– Nem lehet, szigorú edzésterv szerint dolgozom, egyetlen alkalmat sem hagyhatok ki.
– Dehogynem. Mi van, ha megbetegszel, vagy elutazol?
Berakja a tejtermékeket a hűtőbe, hátra sem fordulva válaszol.
– Pontosan ezekre az alkalmakra kell tartogatnom a hiányzásaimat.
Nincs mit tenni, ha Anna a fejébe vette, hogy edzeni akar, akkor nem létezik semmilyen hatalom, amelyik meggyőzné az ellenkezőjéről.
Némán bámulom, mialatt a szemét a festi.
És mi lenne, ha követném?
Nem, azt semmiképpen sem szabad!
Ha lebukok, nyilvánvalóvá válik, hogy nem bízom benne, és az a kapcsolatunk végét jelentené.
Nem megyek utána, pedig Szabolcs is ezt javasolta.
Mikor a Kismedvében söröztünk, elkotyogtam neki, hogy mi a gyanúm Annával kapcsolatban.
– Hát, haver, ez kemény dió. Én nem hagynám, hogy egy nő az orromnál fogva vezessen. Azonnal kinyomoznám, hogy mi a helyzet, aztán ha kiderül, hogy megcsalt, akkor le is út, fel is út. Miért nem mész utána, amikor az állítólagos Pilates-re megy? Akkor kiderülne, hogy tornával edzi-e a testét, vagy máshogyan.
Hevesen tiltakoztam, de Szabolcs letorkollt.
– Inkább hagyod, hogy baleknak nézzenek?
Azt hiszem, igaza van. Csakhogy nem olyan egyszerű Annát követni. Ki kell járnom a másik autóval a garázsból, és feltűnés nélkül utána erednem.
Á, erre én képtelen vagyok!

Hamarosan a Keselyű térhez érünk, egyelőre megrekedtünk egy forgalmi dugóban. Anna három autóval előttem ül a Fordjában, remélem, nem szúrta ki, hogy követem. Úgy érzem, hogy megállt az idő, sosem fog elindulni ez a végtelen kocsisor.
Na, talán most egy kicsit araszolunk előre. A Keselyű tér egyre közelebb kerül.
Vajon befordulunk a Közösségi Házba, vagy megyünk tovább egy számomra ismeretlen úti cél felé?

Gól vendéglő a délutánban

Milyen sápadt ma a Nap,

A vendéglő milyen üres, néma,

Vacsorázni jöttem én ma,

Milyen sápadt ma a Nap.

Minden tányér eltörött,

Minden leves csak részekben csobban,

Minden vacsora darabokban,

Minden tányér eltörött.

Fut felém a főpincér,

Utána, mintha jajszó szállna,

Légy repül a levesestálba,

Fut felém a főpincér.

Szabadegyetem a könyvtárban

Milyen kihalt a könyvtár,

Az előadóban milyen csönd van,

A számítógép szunnyad a tokban,

Milyen kihalt a könyvtár.

Minden tanár megszökött,

Minden előadás csak részekben lobban,

Minden tudásunk darabokban,

Minden tanár megszökött.

Fut velük egy rossz vonat,

Utánuk diákok hada szállna,

Hívni őket vissza, a könyvtárba,

Fut velük egy rossz vonat.

photo: EULAR

22. alkalommal került megrendezésre az idén az EULAR PARE konferencia, melynek Prága adott otthont. Hazánkat Dr. Ortutay Judit reumatológus, a Magyar Reumabetegek Egyesületének elnöke és Rozán Eszter elnökségi tag képviselte.

Online világunkban bármikor kapcsolatba léphetünk egymással az interneten, megspórolva a hosszú utazás fáradalmait és költségeit. A személyes találkozások, megbeszélések varázsát azonban semmi nem adhatja vissza, ezért (is) jók a konferenciák, ahol egy-egy adott szakma vagy érdeklődési kör képviselői személyesen vannak jelen. 2019. április elején került sor az Európai Reumaellenes Liga, vagyis az EULAR (European League Against Rheumatism) betegszervezeteket tömörítő PARE (People with Arthritis/Rhemuatism in Europe) szervezetének 22. konferenciájára Prágában. A Hotel Giovanni kiváló helyszínnek bizonyult, a városszéli szálloda tömegközlekedési csomóponton helyezkedik el, így könnyedén meg lehetett közelíteni a repülőteret, a vasútállomást, vagy akár a belvárost. A tavalyi évhez hasonlóan az eseményen részt vett a fiatalokat tömörítő Young Pare szervezet is. Az eseményen 46 ország vett részt, vagyis Európán kívüli államokból is érkeztek.

Ez a rendezvény azért fontos, mert lehetőség nyílik arra, hogy a különböző hátterű, különböző gazdasági, szociokulturális környezetből érkező emberek megoszthassák egymással tapasztalataikat. Ahány ország, annyiféle gyakorlat, annyiféle szemlélet, egy valamiben azonban közösek, elsősorban nekünk magunknak kell tennünk azért, hogy krónikus betegség mellett is teljes életet tudjunk élni. A betegszervezetekre, a betegek képviseletére szükség van, mert az ismeretszerzésen kívül életviteli, jogi, munkaügyi és egyéb tanácsokkal segítik a hozzájuk fordulókat. Az érintettek nem utolsósorban jó közösségre találnak ezekben a szervezetekben, ami már önmagában fél gyógyulás. Az idei év is a ‘Don’t Delay, Connect Today’ (Ne késlekedj, csatlakozz még ma) kampány jegyében zajlik, elsősorban a munkára, elhelyezkedésre fókuszálva.

A konferencia hosszú távú célja a reumatikus betegséggel élők álláskeresésében, eddigi munkahelyük megtartásában illetve a munkaerőpiacra való visszatalálásában való segítség. A PARE konferenciákon a betegségben érintetteké a főszerep, részt vesznek a szervezésben, a lebonyolításban, műhelyfoglalkozásokat vezetnek, természetesen mindezt szakemberek, orvosok, egészségügyi dolgozók segítségével. Az előadások, plenáris ülések, workshopok témája nem titkos, a 2014-ben bevezetett élő közvetítéseknek és videofelvételeknek köszönhetően azok is megnézhetik, akik személyesen nem tudtak jelen lenni. A konferencia tehát a betegségben érintettek aktív részvételére épül.

photo: EULAR

A rendezvény egyik fontos programja a videók és poszterek szemléje, melynek során a részvevők sikeres kampányaikat mutatják be. A megnyitón Nele Caeyers, a PARE állandó bizottságának köszöntője, és Johannes W. J. Biljsma, az EULAR elnökének köszöntője után Adam Vojtech, Csehország egészségügyi minisztere üdvözölte a konferencián megjelenteket. Adam Vojtechről azt kell tudnunk, hogy korábban rockénekes is volt. Jakub Závada reumatológus arról beszélt, hogy mennyire fontos, hogy a reumatikus betegséggel élők minél kevesebbet hiányozzanak a munkahelyükről, és hosszabb távon is megtarthassák az állásukat. Szerencsére ma, a biológiai terápia korában ez már sokkal könnyebb, mert a kezelés hatására javul a betegek állapota, és vissza tudnak térni a munka világába. Az egyik workshop témája is szorosan ehhez kapcsolódott, hogyan lehet megőrizni a munkahelyeket a krónikus betegség ellenére. Felmérések igazolják, hogy minél iskolázottabb valaki, annál nagyobb az esélye, hogy jólétben éljen, és jobban képes az önmenedzselésre is. Fokozottan érvényes ez a krónikus betegséggel élőkre, hiszen magasabb iskolázottságnál kevésbé kell fizikai munkát végezniük, így nem fáradna k el annyira, nem terhelik meg az ízületeiket munka közben. A tapasztalatok azt mutatják, ha például valaki munkanélkülivé válik rheumatoid arthritisz következtében, nagyon kicsit az esélye, hogy újra dolgozni tudjon.

Egy másik munkacsoportban a rehabilitáció kérdése került sorra. A rehabilitáció három pillére: 1. orvosok, tudósok 2. egészségügyi dolgozók 3. a betegségben érintettek. A rehabilitáció során az ergodiagnosztikai szempontokat is figyelme be kell venni, vagyis felmérni, hogy az ízületi betegségben szenvedő egyén pszicho-szenzomotoros képességei mennyire sérültek, mennyire képes visszaállni a munkába. Ehhez multidiszciplináris megközelítés szükséges, az egészségügyi dolgozókon kívül szociális munkások, ergonómusok, jogászok és egyéb szakemberek is részt vesznek a munkában. Arra a kérdésre, hogy eláruljuk-e a betegségünket a munkaadóknak, egyöntetű volt a válasz: ne mondjuk el, mert akkor veszélybe kerül az állásunk. A Gyógyszergyárakkal való együttműködés műhelymunkán a gyógyszercégekkel való kapcsolattartásról beszélgettünk, hogyan vonhatnánk be őket a betegszervezet tevékenységébe, hogyan kérhetünk támogatást, vajon eladjuk-e magunkat, ha engedjük, hogy reklámozzanak minket a naptárjukban, de cserébe más cégekkel nem dolgozhatunk együtt? Az idén is került közös kirándulásra, Prága belvárosát néztük meg, éppen a húsvéti vásár kellős közepébe csöppentünk. A konferenciát záróvacsorával fejeztük be.

photo: EULAR

Hamarosan megjelenik az Albatrosz szabad című regényem a Szülőföld Könyvkiadó gondozásában. Hogyan lett a félénk Albatroszból világhírű gyógyító? Mi történt Stellával, az újságírónővel Münchenben? A könyvből minden kiderül.

Stella, az online magazinoknak dolgozó újságíró nemcsak a hétköznapok szürkesége, hanem önmaga elől is menekül, amikor barátjával, Olivérrel buszos társasutazásra indulnak. Macskáját a szomszédjára bízza, félbehagyott munkáit elrendezi, és bízik abban, hogy kialakulóban lévő depressziója a környezetváltozástól rendbe jön. Várakozásai nem válnak valóra, az út során felbukkanó események teljesen kibillentik az addig is ingatag egyensúlyából, megállíthatatlanul sodorja végzete felé a kedélyhullámzása okozta ár. Közben elkezdődik egy új tanév egy különös müncheni természetgyógyász akadémián, melynek a szerző korábbi regényeiből megismert kendős figurája, Albatrosz is hallgatója. Nem könnyű a beilleszkedés a férfi számára, az ott töltött pár hónap mégis sorsformálóvá válik. Stella és Albatrosz útja egy hideg novemberi napon kereszteződik…

Részlet a könyvből:

– Debreceni Lajosnak hívnak, könnyű megjegyezni a nevemet, mert Debrecenben lakom – száll fel a buszra nevetve az idegenvezető. – Ki találja ki, hogy mi a kedvenc ételem?

Valaki hátul kuncogva megszólal: – Talán a debreceni?

– Pontosan – bólint az idegenvezető. – Debreceni Lajosnak Debrecenből debrecenit kell ennie. Jegyezzék meg, a jelszó: debreceni!

Nyugdíjas korban lévő, ősz hajú fickó, a szeme égszínkék, kopott sötétkék öltönyt visel. Hajnalban keltünk, alig bírom nyitva tartani a szememet, szívesen szunyókálnék egy kicsit, de Lajos folyamatos csacsogása ébren tart.

– Sopronnál hagyjuk el Magyarországot, először a Wachau völgyébe megyünk, Kremsbe, de addig még rengeteg csodaszép dolgot látunk a busz ablakából.

Olivér a telefonját nézegeti, a többiek vagy beszélgetnek, vagy fáradtan elnyúlnak az üléseiken.

A könyvbemutató 2019. március 6-án, szerdán 17.00 órakor kezdődik a Berzsenyi Dániel Könyvtárban, felolvasó színházzal, zenével, tombolával.

Az est vendégei: Kelemen Zoltán, Fűzfa Balázs és Horváth György

A könyvről Csuti Borbálával beszélgetek.

A személyzet néha, csak úgy éppen heccből,

Albatroszt fog, a tengerek nagy madarát,

Ki unottan követi őket az égből,

Ahogy suhannak a mély, sós vizeken át.

Épphogy leteszik a kopott, vizes deckre,

A lég szabad királya máris esetlen,

Óriási szárnya csüggedten lóg egyre,

Evezőként vonszolja a fedélzeten.

Az egykor erős, vad utazó most gyenge,

Mily gyönyörű volt, s most komikus és csúnya,

Egy ember a csőrébe a pipáját tömte,

Egy másik sántító járását csúfolja.

A költő is olyan, mint az ég hercege,

Ki vihar barátja, villámot kinevet,

S ha földre száműzik, gúnynak lesz részese,

Hatalmas szárnyától tovább már nem mehet.

Rozán Eszter fordítása

L'Albatros

Souvent, pour s'amuser, les hommes d'équipage

Prennent des albatros, vastes oiseaux des mers,

Qui suivent, indolents compagnons de voyage,

Le navire glissant sur les gouffres amers.

À peine les ont-ils déposés sur les planches,

Que ces rois de l'azur, maladroits et honteux,

Laissent piteusement leurs grandes ailes blanches

Comme des avirons traîner à côté d'eux.

Ce voyageur ailé, comme il est gauche et veule!

Lui, naguère si beau, qu'il est comique et laid!

L'un agace son bec avec un brûle-gueule,

L'autre mime, en boitant, l'infirme qui volait!

Le Poète est semblable au prince des nuées

Qui hante la tempête et se rit de l'archer;

Exilé sur le sol au milieu des huées,

Ses ailes de géant l'empêchent de marcher.

2018. október 10-én 17.00 órai kezdettel kerül bemutatásra legújabb könyvem, a Hotel Csillagfürt a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtárban.

Albatrosz, a vállán kendőt viselő fura fiú nem ismeretlen az olvasók előtt, hiszen szerepelt a Nem jött el című regényben. A Hotel Csillagfürtben visszatér, de valami megváltozott, sokkal rámenősebb, macsósabb, a nők bomlanak utána. Új nevet vett fel, most Alex Puchnernek hívják. Hévízen bármi megtörténhet, a pihenés és kikapcsolódás mellett kalandok várják az oda tévedőket.

Könyvbemutató október 10-én, Szombathelyen, a Berzsenyi Dániel Könyvtárban.

ROZÁN ESZTER: HOTEL CSILLAGFÜRT

Hotel Csillagfürt, mennyi minden rejlik ebben a két szóban. Nyár, vágyakozás, utazás, wellness, izgalmas kalandok ígérete, s mindez fűszerezve Alex Puchnerrel, az ellenállhatatlan férfival. A Szülőföld Kiadó gondozásában megjelent legújabb könyvemben fontos kérdéssel foglalkozom, vajon beleszólhatunk-e saját sorsunk irányításába, ki vagy mi határozza meg a jövőnket, a külső körülményeink, vagy az, amit gondolunk magunkról? Különböző emberi sorsok elevenednek meg előttünk, hőseim a maguk módján keresik a boldogságot, több-kevesebb sikerrel. Akik már olvasták, azt mondják, nem lehet letenni, valami vonzza őket, ellenállhatatlanul. Bármelyikünk kerülhet történeteim szereplőihez hasonló helyzetbe, ettől hátborzongató egy kicsit, és mégis megnyugtató, hiszen a fő üzenet az: a meggyőződéseid jelentős mértékben befolyásolják az életedet.

Röviden a regényről:

Nyár, napsütés, Hévíz, minden adott a felhőtlen kikapcsolódáshoz, a dolgok valahogy mégis összekuszálódnak. Ki-ki másért érkezik a gyógyvizéről híres városba, van, aki zilált házasságát szeretné rendbe tenni, mások gyógyulásra vágynak, az alkotói válságban szenvedő író az ihletet keresi, olyanok is akadnak, akik elveszett szerelmüket akarják visszakapni, vagy egyszerűen csak elfáradtak a hétköznapokban: a Hotel Csillagfürt tárt karokkal várja őket. Különös alak bukkan fel a színen, ismertetőjele a fura kendő a vállán, azonnal az érdeklődés középpontjába kerül. Mi vonzerejének a titka, miért bolondul utána fiatal és öreg, és miért hagyja ott érte Szilvi a diákkori szerelmét? A látszólag különálló novellákból fokozatosan bontakozik ki az izgalmas cselekmény, a szálakat nem csupán a hotel köti össze, hanem Ő, a nagy Alex Puchner.

Részlet a Hotel Csillagfürtből:

Puchner gyengéden átöleli Szilvit. Már nem zord maffiafőnök, hanem egy szeretettől sugárzó tekintetű férfi, aki aggódik a kedveséért. Annyi érzés árad belőle, hogy hirtelen megértem, én itt nem rúghatok labdába.

– Egy percig se aggódj, meggyógyítalak! Ennél csúnyább sebekkel is elbántam már. Bízol bennem?

Ujjaival végigsimítja Szilvi arcát. Nem csupán gyógyító simogatás ez, átszövi az erotika, még nézni is rossz.

– Szilvi! – szólalok meg erőtlenül.

Úgy néznek rám, mint akik álomból ébrednek.

– Hát te még mindig itt vagy? Jobb lesz, ha most elmész, öcskös!

Ez úgy hangzik, mint egy parancs, a két smasszer lesben áll, vajon mit fogok csinálni. Nem hisztizek, mint a szőke, tudomásul veszem, ezt a csatát elvesztettem.

– Szia, Szilvi! Azért majd írj!

– Persze, írok.

Lehajtott fejjel kullogok a holmimért.

Brüsszelben tartották az EULAR PARE 21. konferenciáját, melynek középpontjába a tavalyi évhez hasonlóan a korai megelőzés került.

Az idei évben is februárban tartották az Európai Reumaellenes Liga, vagyis az EULAR (European League Against Rheumatism), és a betegszervezeteket tömörítő PARE (People with Arthritis/Rhemuatism in Europe) állandó bizottságának konferenciáját. A 21. alkalommal megrendezésre került esemény színhelye Brüsszel volt, a rendezvényhez csatlakozott a fiatalokat tömörítő Young Pare szervezet is. Hazánkat Dr. Ortutay Judit reumatológus, a Magyar Reumabetegek Egyesületének elnöke és Rozán Eszter elnökségi tag, ifjúsági koordinátor képviselte. Az idén a 2017-es év témája folytatódott, Ne késlekedj, csatlakozz még ma címmel, mely a korai diagnózis és kezelés fontosságára hívja fel a figyelmet. Az eddig megszokottól eltérően kirándulással kezdődött a program, az Európai Parlamentet tekinthették meg az érdeklődők. Szállásunk az Európai Negyedben volt, egy karnyújtásnyira az uniós intézményektől, így gyalog is meg lehetett közelíteni. Nagy élményt jelentett, hogy alig ötpercnyi séta után az ember a parlament szívében találta magát. A 35 ezer négyzetméter alapterületű épületkomplexum két fő szárnyból áll, az egyik a Paul-Henri Spaak épület, a másik pedig az Altiero Spinelli épület. 2007-2008-ban két új szárnnyal gazdagodott a hatalmas épülettömb, az egyiket a mi néha miniszterelnökünkről, Antall Józsefről nevezték el.

A betegségek korai felismerésének fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni, ez fokozottan érvényes a reumatológiai betegségekre is, hiszen az időben elkezdett kezeléssel meg lehet előzni a deformitásokat, rokkantságot, a munkaképtelenné válást. Marianne Thyssen, az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért, munkavállalói készségekért és mobilitásért felelős tagja köszöntőjében arról beszélt, hogy át kell törnünk az akadályokat, hogy megmutathassuk, mire vagyunk képesek. Hangsúlyozta, támogatni fogja az EULAR törekvéseit, hiszen az Európai Unió az emberekért van, ezért fontos a cselekvés. A reumatológiai betegségek elleni harc nem ráfizetés, hanem haszon, mert előbb-utóbb megtérül. Az idő előtti nyugdíjba vonulások egyik fő okozója a reumatológiai betegségek, ezért az unió számára a megelőzés nem egy választható lehetőség, hanem kötelező törvény.

Johannes W. J. Bijlsma, az EULAR elnöke az elsődleges, másodlagos és harmadlagos prevenciót mutatta be. Az elsődleges prevenció célja a betegség kialakulásának megakadályozása. A korai kezelés a másodlagos prevenciónak felel meg, a kezdeti stádiumban lévő tünetek felismerése, és a kezelés minél korábbi elkezdése a cél. A harmadlagos prevenció a betegség súlyosbodásának a megelőzésére szolgál. Bijlsma professzor a társbetegségekről is beszélt, a leggyakrabban depresszió társul a reumatológiai kórképekhez. Egészséges életmóddal rengeteget segíthetünk állapotunk javulásában, melynél a fizikai aktivitás kulcsfontosságú, napi egy óra sétától nemcsak a fizikai, hanem a lelkiállapot is egészségesebb irányba terelődik. A dohányzás viszont káros hatású, kutatások bizonyítják, hogy a reumatológiai betegségben szenvedők állapota rosszabbodik a dohányzástól. Az előadást követő panelbeszélgetésen felmerült a vakcináció kérdése, mint elsődleges prevenció.

A bemutatkozó előadások után a workshopok következtek. Az egyik műhelybeszélgetésen azt vitattuk meg, hogyan lehetne segíteni azokat a 18 év alatti fiatalokat, akik az iskolában hátrányos helyzetbe kerülnek a betegségük miatt. Egy másik csoportban az interjúkészítési képességeket lehetett fejleszteni. Egy beszélgetésen az egészséges életmód került a középpontba, hogyan előzhetjük meg megfelelő életmóddal a reumatológiai betegségek okozta károsodásokat. Szó volt még a politikai döntéshozatalban való részvétel módjairól is, illetve arról, hogyan hozzunk létre kampányt, mely a gyerekek és fiatalok betegségének korai felismerését támogatja. Azok, akik jobban bele szerettek volna mélyen a videókészítés rejtelmeibe, szintén megtehették egy workshopban.

A díszvacsorára egy Brüsszelhez közeli település templomában került sor, furcsa érzés volt egy templomi hajó félhomályában elfogyasztani a vacsoránkat, a csontig hatoló hidegben. Az átélt élmények azonban önmagukért beszéltek, kellemes emlékekkel tértünk haza.